A stresszt gyakran csak fejben keressük, pedig a test sokkal hamarabb elárulja, hogy túlterhelt vagy. Új kutatások szerint a „mikro-stressz” a fő bűnös, amely alattomosan épül fel nap mint nap.
Mi az a mikro-stressz – és miért veszélyesebb, mint hinnénk?
A mikro-stressz olyan apró, jelentéktelennek tűnő helyzetek összessége, amelyek külön-külön még nem jelentenek terhet, de hosszú távon komolyan megterhelik a szervezetet.
Ilyen például az állandó értesítésáradat, a gyors döntéskényszer, a folyamatos készenléti állapot vagy a társas média halk, de kitartó nyomása.
A gond az, hogy ezekhez a helyzetekhez a test ugyanolyan fiziológiás reakciót kapcsol, mint a „nagy” stresszhez: megemelkedik a kortizolszint, gyorsul a pulzus, romlik az alvásminőség. Csakhogy nem vesszük észre, mert nincs egyetlen kiugró esemény, amihez kötni tudnánk.
A láthatatlan stressz testi tünetei
- Reggeli fáradtság, akkor is, ha elvileg eleget aludtál
- Ingadozó étvágy, különösen délután
- Rövid türelem, ingerlékenység
- Izomfeszülés a nyak–váll területén
- „Zizegő” idegesség ok nélkül
A mikro-stressz ráadásul „szétaprózza” a figyelmet, ami miatt úgy érezheted, lassabban dolgozol és kevesebb energiád van, pedig valójában az állandó alacsony terhelés szívja ki az erőforrásaidat.
Hogyan lehet kilépni a mikro-stressz csapdájából?
-
Mikro-szünetek óránként – 60–90 másodperc légzőgyakorlat már csökkenti a pulzusszámot.
-
Értesítés-diéta – időszakosan kapcsold ki a nem létfontosságú appok jelzéseit.
-
Digitális „szélcsend” – lefekvés előtt 20 perc teljes képernyőmentes idő.
-
Testi visszajelzés-napló – írd fel, mikor feszült a vállad, mikor szárad ki a szád; tudatosít.
Miért működik?
Mert nem a világot kell lelassítani, hanem a szervezetet visszahangolni a saját ritmusára. A mikro-stressz felismerése az első lépés egy olyan élet felé, ahol a test és a tudat végre egyszerre kapcsolhat ki.
 |
 |
 |
 |
 |