Ismered azt, milyen érzés, amikor beérik a munkád gyümölcse? Ha igen, akkor tudod: csodás. Egyszerre tölt el boldogsággal és büszkeséggel. Így voltunk mi is, amikor nekiálltunk végigolvasni a „Maxima Év női klubja 2010” felhívásunkra beérkezett pályázatokat. Csaknem 1200-an jelentkeztek: egyetemista pomponos lányok, Európa-bajnok break táncosok, kórusok, diétázók, első gyermekes anyukák… – de rocknagyik éppúgy, mint […]
Ismered azt, milyen érzés, amikor beérik a munkád gyümölcse? Ha igen, akkor tudod: csodás. Egyszerre tölt el boldogsággal és büszkeséggel. Így voltunk mi is, amikor nekiálltunk végigolvasni a „Maxima Év női klubja 2010” felhívásunkra beérkezett pályázatokat. Csaknem 1200-an jelentkeztek: egyetemista pomponos lányok, Európa-bajnok break táncosok, kórusok, diétázók, első gyermekes anyukák… – de rocknagyik éppúgy, mint falunapokat szervező nénik. Utóbbiak egyébként maguk írták bele levelükbe, hogy jól tudják ők is, az újság nem nekik szól. De szeretik, mert ennek hála veszik fel a pörgést a fiatal unokáikkal. Nehezen hoztuk meg a döntést, hiszen a meseszép kivitelezésű munkák feladták nekünk a leckét. De hogy mennyire jól választottunk, én magam is akkor értettem meg igazán, amikor elmentünk a Corvinus Egyetemre átadni a győztesnek járó plakettet, illetve 500 ezer forintot (12-15. oldal).
Huszonnyolc lelkes, helyes és nagyon hálás leányzó várt – akik többségének otthon, a jegyzetei között lett volna inkább a helye, hiszen vizsgaidőszakot írunk. De az Effemine tagjai egytől egyig eljöttek megköszönni, hogy rájuk esett a választásunk.
Ritkán látni együtt ennyi nőt, rivalizálás nélkül – talán ez volt a legmegdöbbentőbb élményem aznap. Pedig a mai világban minden a versenyről szól, pláne az ő húszas generációjukban, amelyben a suliból kikerülve mindenki a munkalehetőségért harcol. Mégis, ők úgy döntöttek: együtt harcolnak a majdani karrierjükért, nem pedig egymás ellen. És az, hogy ez a gondolat nem csak a pályázatukban létezik, egyértelműen látszott. Például még azon is demokratikusan osztoztak meg, ki mikor szerepeljen a képeken – aki szeretett volna, mindenki lehetőséghez jutott. Ez a testvériesség tetszett meg az egyik vezető bank vezérigazgatónőjének is, aki az Effemine egyik alapító tagját választotta pár hónapja gyakornokául. Kovács Barbi volt olyan szemfüles ugyanis, hogy a női vezetőnek leadott önéletrajzában beszámolt az Effemine-ről, illetve annak célkitűzéseiről. Barbi tőle hallotta a következő mondást: „a pokol egy bizonyos szegletébe kerülnek azok a nők, akik nem segítenek a többinek”. Ennél jobb útravalót én sem tudtam volna adni. Sem a győzteseinknek, sem nektek. Lányok, fogjatok össze, és találjátok meg a problémáitokra együtt a megoldást! Ha pedig sikerrel jártok, ne feledjétek, jövőre újra indul a verseny – a Maxima Év Női Klub 2011 címért!
Zellei Dóra – főszerkesztő
A Maxima magazin legfrissebb számának tartalmából:
– Bringával közlekedni alapvetően szimpatikus, környezetbarát dolog. De csak akkor, ha zöld gondolkodásoddal nem teszed pokollá az autósok és a gyalogosok életét. Segítünk, hogy ne így legyen.
– Nem tudod, mitévő legyél, ha azt látod, a párodnak flörtölni támadt kedve? Merthogy sajnos nem kezeljük egyformán a dolgokat. Bemutatunk neked néhány működőképes hozzáállást – férfi- és női oldalról egyaránt.
– Nem bűn az, ha heti egy-két alkalommal betévedsz egy-egy gyorsétterembe. Főleg annak tudatában, hogy a gyorséttermek már kínálnak egészséges étkeket is. Választani viszont tudni kell! Ebben segítünk neked.
– Ha nehezen is, de végre beköszöntött a nyár. Ezért ideje, hogy a sörényeddel is foglalkozz egy kicsit. Mint mindenben, a hajápolásban is igyekszünk neked a legjobb tanácsokkal szolgálni.
– Te is Alkonyat-függő lettél? Drakula ma már jobban jár, ha új munka után néz. Ijesztgetni biztos nem tud, ugyanis az Alkonyat sorozat után a vámpíroktól nemhogy nem rezel be senki, épp ellenkezőleg: egy kicsit mindenki sajátot akar.
 |
 |
 |
 |
 |