Bizarr étkezési szokások, vagy mentális táplálkozási zavarok?

Mára viszont mintha inkább a zűrzavar uralkodna a táplálkozás világában. A modern ember nem azért eszik, mert éhes, sokkal inkább külső ingerek hatására, melyekben a marketing és média fontos szerepet játszik.

A bőség zavarában, mikor közel 1000 reklám hirdet biztos, és sikeres fogyókúrareceptet, nem könnyű eligazodni. Az “egyél, fogyassz, fogyjál, légy karcsú” ellentétes tartalmú és értelmű felszólítások nem segítenek az egyensúly kialakításában. A reklámok a divatos trendet hirdetik, a karcsúságot, soványságot szépségideálként, a siker titkaként favorizálják, és nem az egészséges életmód részeként.
    
Ebben az átláthatatlan és érthetetlen kavalkádban bizony nem könnyű megtalálni a helyes, egészséges táplálkozás útját és módját.
    
A magyarok köztudottan szeretnek enni. Főzőiskolák, nyilvános főzőműsorok, ételfőző versenyek és partik sokasága csábítja a jóllakni vágyókat. Soha ennyi szakácskönyv nem volt az üzletekben, 5-700 félét is kínálnak.
Virágzik az ételbiznisz. De emellett korunk nem mentes az ételbotrányoktól sem. Részben ezeknek köszönhető, hogy az utóbbi időben egyre több szó esik az étkezési zavarokról – mint a bulimiáról, a mértéktelen falásról, az anorexiáról, a kóros soványságról, valamint az ortorexiáról, az ételek sajátos megválogatásáról.
    
Az étkezés lélektana rendkívül bonyolult. Ezt erősíti meg Forgács Attila klinikai szakpszichológus, a budapesti Corvinus Egyetem docense, akinek kedvenc szakterületét képezi a téma, és aki nemrégen Az evés lélektana című könyvben foglalta össze az ezzel kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket. Munkatársaival tanulmányt készítettek azokról a táplálkozási jelenségekről, melyek ugyan még nem általánosak, de egyre inkább terjednek.
    
“Az élelmiszerbotrányok képezik a különféle ételfóbiák reális társadalmi hátterét. A közelmúltban nyilvánosságra került több tonna romlott hús, a rákkeltő guargumi, a tiltott méreggel permetezett zöldségek, a melaminnal dúsított bébitápszer mind hozzájárult az élelmiszerek iránti bizalmatlansághoz. Az élelmiszerbiztonsági szervezetek rendszerint csak bizonyos fáziskéséssel jelezték ezeket, vagyis utólag derült ki, hogy esetleg már kerülhetett fogyasztásra alkalmatlan étel az asztalunkra. Mindez táptalaját képezi a generalizált ételfóbiák kialakulásának” – mondja Forgács Atilla.
    
A 90-es évektől egyre inkább terjedő ételfóbiákról már kiderült, hogy nem csupán rossz szokásként, hanem mentális zavarként kell kezelni, nem csak egészségügyi, társadalmi problémát is jelentenek. A szakemberek azonban felfigyeltek több olyan étkezési jelenségre, melyek a jövőben ugyancsak egészségügyi gondokhoz vezethetnek.
    
Miről van szó? Ilyen például a kutatók által “modellezett” “fogadás betegség”, ami időszakos nagyevést jelent. Fogadás, üzleti ebéd, parti, és egyéb ünnepi alkalom kínálja a lehetőséget, ahol ingyen lehet falni, meg néhány étterem, ahol fix összegért svédasztalos menüt kínálnak, ami azt jelenti: egyél, amennyi beléd fér, tömj magadba minden elfogyaszthatót!
    
Picarexia néven említi a tanulmány azt a vásárlási szenvedélyt, ami bevásárlóközpontok, élelmiszerüzletekben keríti hatalmába a fogyasztókat. Ez valójában kényszeres vonzódást jelent az új élelmiszerek, ételek iránt. Ha például egy szupermarketben új ételt kínálnak, mutatnak be, a vevő nem képes annak ellenállni, az idegen íz-élmény izgalomba hozza, és mindent összevásárol, attól függetlenül, hogy valóban szüksége van-e rá.
    
A hedorexia fantázianév azt az evészavart jelzi, mikor valaki megkedvel valamilyen ételt, és mást nem hajlandó elfogyasztani. Ha pedig már megcsömörlik kedvenc ételétől, akkor újabb kedvenc után néz, és a jelenség megismétlődik. Ebbe a kategóriába tartoznak a gyorséttermi ételek, vagy a mikrojelenség, mikor csak mikrozható ételt hajlandó fogyasztani valaki. Ez lehet egyéni, de családi jelenség is, és annál veszélyesebb, minél gyakrabban fogyasztják a kedvenc ételt, minden másnak a rovására,
    
A múlt szűkös anyagi viszonyai diktálták a sokak számára ma is érvényes tilalmat, miszerint ételt nem szabad kidobni, vagy meghagyni. Vonatkozhat ez a megmaradt ebédre vagy vacsorára éppúgy, mint a romlott, lejárt szavatosságú élelmiszerre, csakhogy semmi ne menjen kárba. Ez nem csak egészségügyi, környezeti ártalmakat is magában hordoz.
    
Ahogy az ezzel foglalkozó kutatók megállapítják a virtuális evészavarok még nem terjedtek el. Hogy a feltárt, vagy kitalált, példaként felhozott szélsőségességek a jövőben  “csak” a rossz szokás, vagy betegség besorolást kapják-e, az ma még nem dönthető el, nyitott kérdés marad.
    
Minden esetre érdemes felfigyelni rájuk, annál is inkább mert a globalizáció, a liberalizált kereskedelem az élelmiszerek széles választékának kínálatával, a korábban szezonálisnak számító ételek eltűnésével, a világkonyhák népszerűsítésével, a természetvédő bioételek propagálásával az ételfóbiák, étkezési zavarok terjedését segíti elő, főként, hogy mindezek mellett időnként ételbotrányok tarkítják a palettát.
    
Az áttekinthetetlen élelmiszerkínálatra nincs felkészülve az emberiség. A tájékoztatásra igen nagy szükség lenne, de a hiteles információk nem jutnak el megfelelő módon a tömegekhez, az egészségügyi felvilágosítás, mely gyakran csak a tiltásig, az elrettentésig terjed, lépéshátrányban van a marketing alapú tömegtájékoztatással szemben.

Forrás: MTI