Gondolom, szombat esténként te is épp úgy az új hobbidat gyakorlod, mint én: a szörfölést. A tévé távirányítója nem tud a kezemben nyugton maradni, hiszen még meg sem pihenek az egyik csatornán, már megyek át a másikra, nehogy ott maradjak le egy új tehetségről. Egészen mostanáig azt gondoltam, én a versenyzőket irigylem. A kiesetteket a […]
Gondolom, szombat esténként te is épp úgy az új hobbidat gyakorlod, mint én: a szörfölést. A tévé távirányítója nem tud a kezemben nyugton maradni, hiszen még meg sem pihenek az egyik csatornán, már megyek át a másikra, nehogy ott maradjak le egy új tehetségről. Egészen mostanáig azt gondoltam, én a versenyzőket irigylem. A kiesetteket a (néha már elképesztő) bátorságukért, a benn maradottakat pedig a tehetségükért. De a legutóbbi szombaton már nem velük cseréltem volna, hanem a zsűrik tagjaival. Igen, most már azért fájt a szívem, hogy csak a kanapén ülve lehetek része egy ilyen válogatásnak. Ennél jobb dolog ugyanis kevés van a világon. Honnan tudom mindezt? A Maxima címlaplány 2010-es castingról.
A több mint fél ezer (!) beküldött pályázatot napokig nézegettük és olvasgattuk. Nehéz volt a szűrés – helyesebbnél helyesebb lányok közül vacilláltunk. De végül nagy nehezen kiválasztottuk azt a húszat, akiket személyesen is meg szerettünk volna ismerni. Igen, jól olvastátok, ismerni. Mi ugyanis nem arra törekedtünk, hogy a külsőleg Miss Tökéletest találjuk meg. Nekünk az volt a fontos, hogy egy olyan olvasót válasszunk, aki személyiségében is megtestesíti a Maximát. Vagyis akinek fontosak a belső értékek, még ebben a rohanó, sokszor csak külsőségekre adó világban is. Aki annyira nem játssza meg magát, hogy még azt is felvállalja: bizony vannak hibái, épp úgy, mint mindenkinek. Azt gondoltuk, a feltételeink nehezek lesznek, épp ezért voltunk annyira boldogok, amikor már az első lányban, Annamariban megtaláltunk mindent, amit kerestünk. A szelíd barna HR-menedzser saját maga által tervezett és varrt ruhában érkezett a válogatásra. Kicsit összezavarodtunk, amikor megérkezett a második versenyző, az igéző tekintetű óvónő XY. És ez így ment végig. Abban reménykedtünk, legalább a zsűri nem egyöntetű lesz. De. Liluval, Epres Pannival, a fotósunkkal, Norbival és a két szponzorunk képviselőjével nagyot egy követ fújtunk: elhűlve csodálkoztunk, és szerettük volna, ha a következő számunknak húsz címlapja lenne. Ennyi helyes embert egy helyen ugyanis már régen nem láttunk. Így hirdettem aznap végeredményt: van tizenkilenc második helyezett, és egy első. De hogy ki lett AZ a lány? Ez most itt reklám helye: a következő számunkból kiderül… Addig is, jó olvasgatást! Mi mindent megtettünk azért, hogy tartalmasan teljen el ez a két hét.
Zellei Dóra
főszerkesztő
 |
 |
 |
 |
 |