Megesik, hogy egy sztori házhoz jön. De mi ezt sosem bánjuk, ettől lesz talán még személyesebb az újság. Így történt ez Zita esetében is: kaptam tőle egy mailt, amiben emlékeztetett rá, ismét kinyitott a tökvására. Tényleg, már majdnem elfelejtettem, hogy neki „köszönhetem” a pasim horrorisztikus oldalát… Igen, barátnőnknek hála Peti minden októberben előkapja a nagykést, […]
Megesik, hogy egy sztori házhoz jön. De mi ezt sosem bánjuk, ettől lesz talán még személyesebb az újság. Így történt ez Zita esetében is: kaptam tőle egy mailt, amiben emlékeztetett rá, ismét kinyitott a tökvására. Tényleg, már majdnem elfelejtettem, hogy neki „köszönhetem” a pasim horrorisztikus oldalát… Igen, barátnőnknek hála Peti minden októberben előkapja a nagykést, és szerinte műhellyé, szerintem romhalmazzá varázsolja a konyhát, miközben borzasztóbbnál borzasztóbb fejű rémfigurákat farigcsál. Gondoltam, idén gáláns bosszút állok, és Halloween közeledtével csinálok Zita vásárának egy kis reklámot (ami egyébként abszolút nem szorul rá), hátha nem lesz egyetlen nagyra nőtt sárgaság sem már, mire mi odaérünk… (34-35. oldal)
Ám úgy tűnik, az egyik személyes sztori vonzza a másikat. Bejelentkezett Bea is, egyik gyerekkori barátnőm. Anno egy balatoni nyaraláson ismerkedtünk meg, és rögtön egy hullámhosszra is kerültünk: kamaszként együtt olvadtunk az üdülő helyes pasijai láttán. Aztán a barátság, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt, hazaérve pár levélváltás után már nem kerestük egymást. Két éve azonban rám talált – kedvenc lapjának új főszerkesztőjeként. Azóta ismét levelezünk. Szeretem a mailjeit olvasgatni, és nem csak azért, mert eredeti stílusban ír. Jó látni, hogy két kisgyerek mellett is mennyire nyitott a világra. Most azonban új oldaláról ismertem meg: előttem levizsgázott tudósításból… Igen, még nem meséltem, hol él: Ajkán, Kolontártól pár kilométerre. Az elmúlt hetekben megsokszorozódott leveleiből, és így a személyes érintettségtől még jobban felkavartak az elmúlt hetek eseményei. Emiatt tettem meg azt is, amit talán rég meg kellett volna: elkértem a számát, és felhívtam. Szinte észrevétlenül telt el az az egy óra, amit végigdumáltunk. Jó volt hallani, hogy úgy beszélgetünk, mint régen, még akkor is, ha az apropó nem volt kellemes. És szerencsére sikerült rábeszélnem, hadd jelentessük meg írásait, hogy ti is lássátok: egy korunkbeli lány milyen érzésekkel küszködött, küszködik egy tragédia szomszédságában (12-14. oldal). Ha felkavaró is, ne hagyjátok ki!
Zellei Dóra
főszerkesztő
A tartalomból:
– Immunerősítés
– Mit üzen a pasi testtartása?
– Szépségkezelések ősszel
– Miért szeretjük az alfahímeket?
– Húsmentes élet
– Számolj le a karriermítoszokkal!
 |
 |
 |
 |
 |