Amiatt, hogy gondolatban pár héttel előttetek járunk, rég rám kellett volna, hogy törjön a karácsonyi láz – hiszen a mostani számunkhoz csomagolt Xmas Guide szerkesztése már október közepén kezdetét vette. Mégis, az én lelkesedésem pár nappal ezelőttig alaposan váratott magára. Persze, ez biztosan azért is volt, mert a legjobb ajándékötleteim nagyjából körvonalazódtak – a mellékletünknek […]
Amiatt, hogy gondolatban pár héttel előttetek járunk, rég rám kellett volna, hogy törjön a karácsonyi láz – hiszen a mostani számunkhoz csomagolt Xmas Guide szerkesztése már október közepén kezdetét vette. Mégis, az én lelkesedésem pár nappal ezelőttig alaposan váratott magára. Persze, ez biztosan azért is volt, mert a legjobb ajándékötleteim nagyjából körvonalazódtak – a mellékletünknek hála. Na de a lelkesedés, hogy ezeknek a jó kis ötleteknek utána is menjek, na az eddig a kanyarban sem volt. De mint mindig, idén is eljött a forduló pont, és nagy szerencsémre nem december 23-án…
Történt ugyanis, hogy rossz barátnő voltam. Egyik gyerekkori barátosnémnak elfelejtettem a szeptemberi szülinapját – a másik gyerekkori barátnőmmel együtt… Persze, tudom, épp akkor jutottam el pár napra nyaralni, így előtte meg utána is elvesztem a munkában. Persze, a másik barátnőm sem látszott ki az intéznivalókból. De ez azért akkor sem mentség! Mariannal nagyon szégyelltük magunkat, amikor rájöttünk a dologra. El is határoztuk, hogy most nagyon-nagyon kárpótolnunk kell Zsuzskát. Kitaláltuk, hogy elraboljuk: vidéki otthonukból Mariann egy éjszakára felszökteti magukat hozzám, Pestre, én addigra intézem a tortát, meg a meglepit – szerzek jegyet egyik kedvenc regényének musical változatára, a Rebeccára. Az utolsó napig minden flottul állt, aztán szokás szerint minden közbejött. Persze nekem. Ennek a számnak a lapzártjára becsúszott, így a lányok a ház előtt vártak rám, mire hazaértem. De ők szerencsére nem haragudtak, csak lelkesedtek. Mariann az izgalomtól, hogy Zsuzska nem sejti, miért kellett szép ruhát hoznia, Zsuzska meg azért, mert fogalma sem volt, mi vár rá. Amikor megtudta, úgy örült, mint egy kislány. Az öröme ránk is átragadt: a páholyból úgy néztük az előadást, mint anno Julia Roberts a Micsoda nőben az operát – mintha először lettünk volna életünkben színházban… Sajna én megint egy hibám miatt jöttem rá: jobb adni, mint kapni – még akár egy ilyen egyszerű dolgot is, mint egy estét, hármasban, mint régen, a gimiben. Szóval lehet, hogy ebben a jó kis hangulatban a hétvégén neki is állok felhajtani az ajándékokat – te mikor vágsz bele?
Zellei Dóra
főszerkesztő
A tartalomból:
– Szinglin is ünnepelni
– Civil és celeb segítők
– A meggyőzés mesterei – víruskampányok
– Turbózd fel a szexegódat!
– Jön az ünnap – balhé nélkül
 |
 |
 |
 |
 |