A zsírtól vagy az elfogyasztott ételek mennyiségétől hízunk?

Elhízás – a globális energiaválság egy másik formája

Az elhízás hatalmas méreteket ölt: világszerte a felnőttek több mint egynegyede elhízott, további 35%-a pedig túlsúlyos. A gyermekek esetében sem kedvezőbb a helyzet, mivel a gyermekkori elhízás az utóbbi három évtizedben megháromszorozódott. Az elhízás az egyik legkomolyabb egészségügyi kihívás, amellyel társadalmunk küzd ezért a megelőzés és kezelés stratégiáit kiemelt fontossággal kell kezelnünk.

 

Az elhízás összetett probléma, kialakulása számos olyan – egymással összefüggő – tényezőnek köszönhető, amelyek az energia-egyensúlyt és a testsúly fenntartását befolyásolják. Még sok a megválaszolatlan kérdés és bár tudjuk, hogy a táplálkozás csak egy részét képezi a megoldásnak, mégis megfogalmazhatunk bizonyos ajánlásokat az élelmiszerek kiválasztásával vagy a testmozgással kapcsolatban, amelyek segíthetnek megelőzni és kezelni az elhízást, illetve a hozzá kapcsolódó egészségügyi következményeket.

 Az elhízás egyre gyakoribb

Felnőttek esetében

Az elhízás napjaink leggyakoribb táplálkozással kapcsolatos kórtani jelensége a fejlett országokban, amely az elmúlt két évtized során különösen gyors ütemben terjedt. Az Egyesült Államokban 25 éve kísérik figyelemmel az elhízás előfordulását. Ma az észak-amerikai felnőtt lakosság 60%-a vagy túlsúlyos, vagy elhízott.

Európában is meglehetősen általános az elhízás, különösen a nők körében, valamint a dél- és kelet-európai országokban, s gyakorisága mintegy 10-40%-kal nőtt az utóbbi tíz év során. A legdrámaibb növekedés azonban Nagy-Britanniában zajlott le, ahol 1980 óta több mint kétszeresére emelkedett az ezzel a problémával küzdők száma. Brazíliában is jelentős és növekvő mértékű az elhízás. Japánban pedig a férfiak elhízási aránya kétszereződött meg 1982 óta. Kínában főként a városi népesség és a nők körében terjed a jelenség.

Napjainkban a hazai felnőtt lakosság közel kétharmada (61,8%) a testtömeg index alapján túlsúlyos vagy elhízott. Az 1985-88 között elvégzett első hazai reprezentatív felmérés óta a férfiaknál az elhízottak aránya több mint kétszeresére nőtt, nőknél e tekintetben 12%-os növekedés tapasztalható.

Gyermekeknél és serdülőknél

A gyermekkori elhízás gyakran vezet elhízottsághoz a későbbi életszakaszokban is. Az elhízás nyomán létrejövő betegségek hamarabb jelennek meg azon felnőttek esetében, akik gyermekkoruk óta túlsúllyal küzdenek. Felmérések eredményei szerint pillanatnyilag a hazai általános és középiskolás gyermekek negyede rendelkezik kisebb-nagyobb mértékű súlyfelesleggel.

A nemzetközi összehasonlítások elvégzését a gyermekkori elhízás meghatározásának különbsége nehezíti. Az azonban egyértelmű, hogy az elhízás gyermekkori előfordulása világszerte növekszik, és többé már nem csupán a nyugati országokra jellemző.

Az elhízás kialakulásához hozzájáruló tényezők a modern, ülő életmódhoz kapcsolódnak. Ide értjük például a hosszú órákon át végzett számítógépes munkát, az olcsóbb, kalóriadús ételeket, a motorizált közlekedést, az internetes szörfözéssel, DVD-nézéssel, számítógépes játékokkal eltöltött szabadidőt, a házimunkát segítő eszközöket, az iskolákban a sportot és testmozgást csökkentő oktatáspolitikát, valamint az urbanizációhoz kapcsolódó biztonsági megfontolásokat is.

Mi okozza az elhízást?

Bár az egyéni genetikai hajlam szerepet játszhat az elhízás kialakulásában, ez mégsem lehet az egyetlen, de még csak a legfőbb oka sem a jelenség hirtelen elterjedésének. A válasz valószínűleg sokkal inkább az utóbbi ötven év során lezajlott életmódbeli változásokban keresendő.
Miközben számos elmélet létezik arról, hogy miért válnak elhízottá az emberek, maga a biológiai
mechanizmus javarészt még feltáratlan. Egy a legfőbb ok világos: huzamosabb ideig több energia jut a szervezetbe, mint amennyit a test felhasznál. Ez az egyszerű képlet ugyanakkor figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a szervezet normális esetben különösen pontosan szabályozza saját energiaigényét, és szinte teljesen állandó és megfelelő szinten tartja zsírtartalékait.

A zsírtartalékok kifejezetten aktív szerepet töltenek be az energia-anyagcsere általános szabályozásában. A test nagyon sűrű, mégis hozzáférhető formában, trigliceridekként, azaz zsírokként tárolja az energiát, amelyek az ételek elfogyasztása után a zsírsejtekben (adipocitákban) gyűlnek össze, majd később felszabadulva kielégítik a különböző energia- és anyagcsere-szükségleteket.

Normál esetben a zsírszövet energiatartalékának mintegy napi 5-10%-át adja a szervezet folyamatosan változó energiabeviteli és -leadási állapotának kiegyensúlyozására.

Hogyan történik a testsúly szabályozása?

A zsírszövet nem pusztán egy tehetetlen energiaraktár. Sejtjei alapvetően részt vesznek az energia-anyagcsere egészét szabályozó rendszerekben működő, jelzéseket hordozó molekulák kibocsátásában és fogadásában. A leptin nevű hormont például a zsírsejtek termelik méretük függvényében, s ez a hormon ad jelzést az agynak a táplálékbevitel szabályozására vonatkozóan. De ez csak egy a több olyan módszer közül, amellyel a zsírszövet automatikusan szabályozza saját méretét. Normál testtömegű egyénekben elégséges zsírtartalék esetén az agy jelzéseket kap arról, hogy le kell állítani a táplálék bevitelét, és meg kell szüntetni az éhség érzését.

Mi romolhatott tehát el ebben a mechanizmusban a túlsúlyos emberek esetében?

Bár a tudományos eredmények még nem teljes körűek, feltételezhető, hogy az elhízás és a túlsúlyosság a genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők összetett kölcsönhatásai fölött gyakorolt ellenőrzés elvesztése következtében alakul ki. Genetikai tényezők például azok a gének, amelyek az energia termelésének, fogyasztásának és szabályozásának biokémiai útvonalaiért felelősek; ezekből a génekből szó szerint több ezer létezik. A környezeti tényezők közé tartoznak például az olyan életmódbeli jellemzők, mint az elfogyasztott ételek fajtái, az étkezések időpontja és mennyisége, valamint az, hogy fizikailag mennyire vagyunk aktívak. Pszichológiai tényezőkként pedig szerepet játszhatnak az étkezési szokásokat befolyásoló negatív érzelmek – az unalom, a szomorúság vagy a harag -, amelyek gyakran túl- vagy alulfogyasztáshoz vezetnek.

A pszichológiai jelzések gyakran erősebbek bizonyos egyénekben, mint az energiát és a táplálékbevitelt szabályozó hormonális jelzések, és nagyon sokféle idegrendszeri eredetű táplálkozási rendellenesség létezik. Ezzel együtt még mindig tisztázatlan, hogy ez jelenti-e a kulcsot az elhízás jelenkori elterjedésének megértéséhez.

Az elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok

Az elhízás nem csupán felesleges zsírszövetet eredményez. Statisztikailag egy adott populáción belül az elhízott emberek számos egészségügyi probléma tekintetében nagyobb veszélynek vannak kitéve – ilyenek többek között a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos daganatos betegségek.

Metabolikus szindróma
Hosszú évek megfigyelései azt mutatják, hogy az elhízott emberek több, látszólag egymással össze nem függő egészségügyi problémával küszködnek, illetve különféle kockázati tényezőket hordoznak. A közelmúltban azt is felismerték, hogy ezek nagy része egyidejűleg, az anyagcserezavar egyetlen, átfogó szindrómájaként jelentkezett, amelyet azóta „metabolikus szindróma” névvel illetnek. A kockázati tényezők közé tartozik a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, a magas trigliceridszint, a magas inzulinszint és a vérben keringő HDL(ún. jó) koleszterin alacsony mennyisége.

Obstruktív alvási apnoe
A gyógyászati szakemberek és magazinok gyakran említik a fogyást, mint az obstruktív alvási apnoe kezelésének egyik elemét. E kellemetlen (súlyosabb esetekben életveszélyes) betegség lényege, hogy alvás közben az ember légzése többször, rövid időre elakad, vagy leáll. A beteg ebből többnyire hangos horkolással kísérve hirtelen felriad. A betegség következménye esetenként nyugtalan alvás és súlyos kimerültség.

További kapcsolódó egészségügyi problémák

A nemi hormonális problémák, ortopédiai problémák, valamint az epekő mind olyan egészségügyi jelenségek, amelyek összefüggésben állnak az elhízással. További potenciálisan jelentős következmény lehet a mozgásképesség csökkenése, amely tovább nehezíti a testsúly növekedésének megakadályozását. Végül, számos olyan pszichológiai és szociális következményt is megemlíthetünk, amelyek növelik az elszigetelődés kockázatát, így a megszokott fizikai és társas tevékenységektől való tartózkodás az újabb súlygyarapodás és a fokozódó elszigetelődés ördögi körét hozhatja létre.

Hogyan gyógyítható az elhízás?

Az elhízást egészen a legutóbbi évekig többnyire nem tekintették valódi betegségnek. Egyszerűen azt gondolták az elhízott emberekről, hogy nincs elég akaraterejük vagy önuralmuk. Az orvosok nagy része nem kezelte őket egészen addig, amíg valamilyen más tünet (magas vérnyomás, magas koleszterinszint, 2-es típusú diabétesz stb.) meg nem jelent – ahelyett, hogy már ezek kialakulása és az elhízottság ezeket súlyosbító hatásának érvényesülése előtt megkezdődött volna a kezelés. Mivel a gyermekkori túlsúly rendszerint felnőttkorban is megmarad, a testsúly megfelelő szinten tartása hatékonyabb, ha már az élet első éveiben elkezdődik.

Mivel az okok sokrétűek, az orvosok háromszintű megközelítést ajánlanak az elhízás kezelésére:

1.) az étrend módosítása

2.) az energiafelhasználás növelése a fizikai aktivitás fokozásán keresztül

3.) pszicho- és viselkedésterápia

Az étrend módosítása mellett a legtöbb nagyobb mértékű súlyfelesleggel rendelkező betegnek valamilyen gyógyszer szedését is javasolják. Súlyos esetekben műtétre is sor kerülhet.
Az Egyesült Államokban meredeken emelkedik az ilyen drasztikus beavatkozások alkalmazása. A súlyosan elhízott betegek esetében a testsúlycsökkentést célzó gyomorműtétek valóban növelik a páciens várható élettartamát.

Az elhízás különböző fokozataira többféle műtéti megoldás létezik: kóros mértékű elhízás esetén a gyomorgyűrű a legtartósabb hatást biztosító, hazánkban is elérhető beavatkozás. A módszer hazai fellegvárának tekinthető Péterfy Sándor utcai Kórház sebészetén 1998-99-ben történt bevezetése óta 2009. elejéig több mint ezernégyszáz esetben végeztek ilyen beavatkozást

Az étrend módosítása, kiigazítása

Mivel az elhízás kialakulásának pontos mechanizmusai még nem ismertek, senki nem képes garantált megoldást nyújtani a megelőzésére, illetve kezelésére vonatkozóan.
Sem a fogyókúra sem a gyógyszerek nem jelentenek megbízható módszert az elhízás vagy a túlsúly kezelésére. Ennek ellenére számos olyan ajánlás létezik, amely összhangban van az általános egészségmegőrzés elveivel, és sikeresnek bizonyulhat a testsúly hosszú távú szinten tartásában. A beavatkozásnak minden esetben vagy az energiabevitelt kell csökkentenie, vagy növelnie kell az energiafelhasználást – esetleg egyszerre mindkettőt – hogy az energiaháztartás mérlege a zsír formájában tárolt energia leadása felé mutasson. Hosszú távon nem a folyamatos kalóriahiány fenntartása a cél, hanem hogy az egyén saját energiaszabályozó rendszere helyreálljon. Tartózkodni kell a gyors eredményt hirdető, divatos diéták minden fajtájától.

A zsírbevitel csökkentése a lényeg vagy az elfogyasztott adagok mérete is fontos?

A táplálkozási ajánlások szerint az étrend energiatartalmának legfeljebb 30 százaléka kell, hogy zsírokból származzon. Ez az ajánlás olyan epidemológiai és intervenciós tanulmányokon alapul, amelyek összefüggést mutattak ki számos egészségügyi kockázat, többek között a szívbetegségek előfordulása és a túlzottan alacsony zsírfogyasztás között, beleértve a telített zsírokat is. Az ilyen étrendekre ugyanakkor az elhízás ritkább előfordulása is jellemző volt. Azonban ez még mindig nem bizonyítja, hogy az alacsony zsírtartalmú étrend – egyéb tényező módosítása nélkül – valóban képes befolyásolni az energiaszabályzás rendszerét.

A zsírszegény étrend rendszerint több tápanyagot tartalmaz kalóriánként, ezért megkönnyíti a létfontosságú anyagokhoz való hozzájutást. Ez az egyszerű képlet mégsem értelmezhető úgy, hogy az ételek zsírtartalma az elhízás oka. Érdekes módon az átlagos amerikai lakosok zsírfogyasztása az utóbbi évek során csökkent, miközben az elhízás továbbra is terjedőben van. A táplálékban megtalálható zsírok mennyiségének csökkentése tehát önmagában nem vonja szükségszerűen maga után a testsúly csökkenését, hacsak nem csökken ezzel együtt a teljes energiabevitel is. Ugyanakkor a zsírok, és különösen a telített zsírsavak fogyasztásának visszaszorítása rendszerint csökkenti az LDL (ún. rossz)-koleszterin mennyiségét, ezáltal a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ennek következtében egyértelmű, hogy az elfogyasztott adagok méretét és az étkezés gyakoriságát alaposan meg kell fontolni a fogyókúrák tervezése során.

A jóllakottság befolyásolása

Az éhség normál esetben olyan étkezési késztetés, amelyet az észlelt energiadeficit vált ki. A jóllakottság vagy teltség érzése – pontosabban az éhség hiánya – következésképpen olyan eszköz lehet, amely csökkenti a táplálékbevitelt. A túlsúlyos vagy elhízott emberekben a zsír formájában tárolt felesleges energiamennyiség ellenére keletkező éhségérzet fontos tényező a szervezet általános energiakezelési zavarában. Éppen ezért a testsúly-szabályozás egyik alapvető eszköze esetükben az éhségérzet csökkentése és a jóllakottság növelése a megfelelő napi tápanyagmennyiség bevitele mellett. A jóllakottság nagyban függ az elfogyasztott étel jellegétől és összetételétől, valamint az általános táplálkozási szokásoktól. Éppen ezért számos kutató úgy vélekedik, hogy az élelmiszerek és étrendek összeállíthatók úgy, hogy nagyobb teltségérzetet eredményezzenek, és ezáltal összességében csökkentsék az energia bevitel mértékét. A jóllakottságot növelő élelmiszer-összetevők közé tartoznak a fehérjék, a rostok, az összetett szénhidrátok és bizonyos lassan emészthető zsírok.

Azok az ételek pedig, amelyek lassabb vércukorszint-emelkedést eredményeznek, szintén hosszabb ideig tartják fenn a jóllakottság érzését. A Nestlé kutatói mindennek fényében speciális élelmi rostok összeállításán dolgoznak.

Napi energiafelhasználásunk három alapvető, energiát igénylő folyamat összege:

1) az alapanyagcseréé (basal metabolic rate, BMR),amely az alapvető testi funkciók ellátásához, azaz a nyugalmi helyzethez szükséges
2) a hőtermelésé (termogenezisé), amely a test hőmérsékletének fenntartásához nélkülözhetetlen, és
3) a fizikai aktivitásé, amely a testmozgás vagy fizikai tevékenységek során elhasznált energiát jelenti.

Maradjunk mozgásban!

A fenti három folyamat közül a legváltozóbb és vitathatatlanul a legkönnyebben módosítható a fizikai aktivitás. A testmozgás köztudottan nagymértékben hozzájárul az energia-háztartás egyensúlyához, a testsúly csökkenéséhez, valamint a túlsúlyhoz kapcsolódó kockázati tényezők kiküszöböléséhez. A testmozgás rendszerint mobilizálja a felhalmozódott zsírokat (stimulálja a vérben található trigliceridek kiürülését), elősegíti az egészséges lipoproteinek (HDL-koleszterin) termelődését, és növeli a szövetek inzulinérzékenységét (egészséges szinten tartva ezáltal a vércukrszintet). Így tehát a mozgás rendkívül hatékony eszköze az egészségi állapot javításának. Ráadásul már viszonylag könnyed formában is – mint például napi harminc perc jó tempójú séta – közel annyi előnyt hordoz, mint a rövid, intenzív edzés.

Tüneti vagy tényleges kezelés?

Az elhízáshoz gyakran táruló betegségek nem feltétlenül jelennek meg azoknál, akik pusztán csak túlsúlyosak. Éppen ezért viszonylag jó egészségi állapot tarható fenn akkor is, ha valaki egy kicsivel többet nyom a kelleténél. Ráadásul mivel az esetek kis hányadában sikerül leküzdeni az elhízást, a fennmaradó közegészségügyi lehetőség az, hogy megkíséreljük kiküszöbölni az elhízás következményeit még akkor is, ha magát az alapproblémát nem tudjuk megoldani. A fent leírtaknak megfelelően az elhízás számos negatív következménye rendszerint egyszerre, a metabolikus szindróma formájában jelentkezik. Mivel a betegség-együttes különböző aspektusai nagyjából azonos mintázatban fordulnak elő, a kutatók megkísérelhetik a teljes szindróma egységes kezelését az egyes tüneti összetevők orvoslása helyett.

Ennek a megközelítésnek egyik példájaként a sok gyümölcsöt és zöldséget, valamint alacsony zsírtartalmú tejtermékeket tartalmazó étrend drámai mértékben csökkentette a magas vérnyomást, a vércukor- és a vérzsírszintet. Nem utolsó sorban a testsúly is csökkent az étrend következményeként. Bár e kísérletek célja nem a fogyás volt, a táplálkozás-alapú megközelítés előnyei ezen a területen is megmutatkoznak.

Forrás: Nestlé Életmód Iránytű