A tavasz megihletett minket. A rég várt jó idő vagy az óraátállítás tehet róla? Nem tudom, de tény: a szokásosnál is kíváncsibbak voltunk. Sok-sok kérdésre kerestük ebben a számban a választ. Azt gondoltam, akkor lesz teljes a kép, ha a sztárokon és rajtatok, az olvasókon kívül én is színt vallok. Például arról, kinek adom az […]
A tavasz megihletett minket. A rég várt jó idő vagy az óraátállítás tehet róla? Nem tudom, de tény: a szokásosnál is kíváncsibbak voltunk.
Sok-sok kérdésre kerestük ebben a számban a választ. Azt gondoltam, akkor lesz teljes a kép, ha a sztárokon és rajtatok, az olvasókon kívül én is színt vallok.
Például arról, kinek adom az 1 százalékom (26–28. oldal). Persze nálam is történet társul a döntéshez. Mivel apukám anno hosszan betegeskedett, tiniként sokat jártam hozzá a Haematológiai Intézetbe, ahol a felnőtt betegekhez a kicsiken keresztül vezet az út. Mindez csak először sokkolt, hiszen egy idő után már azt is észrevettem: a kopasz leukémiás gyerekek bizony mosolyognak is. Akkor hallottam azt is, hogy ők az esetek többségében gyógyíthatók – ha minden segítséget megkapnak hozzá. Ezért van az, hogy amióta adózok, rajtuk segítek.
És ha már az adóbevallásnál tartok (30–31. oldal), elárulom, meg sem merem próbálni magam kitölteni. A számokkal, igazi bölcsészként, teljesen hadilábon állok. Bár most olyan érthetően leírtuk, mit és hogyan kellene csinálni, hogy már majdnem nekiálltam – de „sajnos” pont végzett vele az, akitől már télen segítséget kértem…
És a tervezett rendeletről, a cigistopról mit gondolok (50–52. oldal)? Támogatom, hiszen nem dohányzom. Ráadásul pár hete, Koppenhágában volt szerencsém látni, ott mindez hogyan működik: kulturáltan. A vikingkocsma cigis vendégein nem vettem észre, hogy annyira sínylődnének a helyzettől, sőt – kicsit többet ittak, hogy ne fázzanak, amikor kimennek a „kötelező körükre”.
Ha pedig a kedvenc tavaszi témánál, az esküvőszervezésnél járunk, elárulom: klasszikusan hozom szakértőnk, Timur hármasát (54–56. oldal). Én ugyanis három okból mentem tavaly nyáron férjhez. Egyrészt, mert szerelmes voltam (nyugi, vagyok is), másrészt, mert imádtam a gyönyörű, trendi ruhámat, harmadrészt pedig mert az egész családom mással sem zaklatott már évek óta. És ha már itt tartunk, ezúton gratulálok címlaplányunknak, Szonjának is (22–25. oldal), aki a fotózásunk és az interjúnk után, a vakációján döntött úgy: ő bizony férjhez megy. Igen, azt hiszem, a tavasz őt is megihlette!
Zellei Dóra
főszerkesztő
 |
 |
 |
 |
 |