Andersen sem írhatott volna szebb történetet. Kati egy éve ilyenkor még a tömegben várakozott az X-Faktor válogatásán, most pedig egy ország szorít neki, hiszen a külföldi szakemberek is az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének egyik legnagyobb esélyesét látják benne. Lapzártánkkor még nem tudtuk, hogyan alakul számára a verseny, hiszen a megjelenésünk után egy nappal, május 14-én lesz […]
Andersen sem írhatott volna szebb történetet. Kati egy éve ilyenkor még a tömegben várakozott az X-Faktor válogatásán, most pedig egy ország szorít neki, hiszen a külföldi szakemberek is az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének egyik legnagyobb esélyesét látják benne. Lapzártánkkor még nem tudtuk, hogyan alakul számára a verseny, hiszen a megjelenésünk után egy nappal, május 14-én lesz a gála (a Magyar Televízió fogja közvetíteni – a szerk.). De arról, hogy mi is szurkolunk neki, előre biztosítottuk. Ráadásul fotózásunkkal jó keretet adtunk elmúlt időszakának, hiszen helyszínnek egy olyan kis stúdiót választottunk, amelyhez hasonlóban nem olyan rég még ő is gyakorolt. Hogy mennyire otthon érezte magát ebben a közegben, a képek elárulják – arcáról eltűnt a fáradtságnak még a nyoma is. Pedig igen betáblázott napok álltak mögötte…
Vágod már a centit?
Már régóta… Annyira felpörgetett a tempó, hogy bevallom, szeretnék a finisbe érni. Ráadásul ez a fokozott figyelem, ami az Eurovíziós Dalfesztivál miatt most rám irányul, kicsit meg is ijeszt. Hidd el, örülnék ennek a felhajtásnak, ha már túl lennék a megmérettetésen, és megérdemelten kapnám mindezt. De így, hogy még azt sem tudjuk, hogyan alakul a dolog… Ha az X-Faktorban rosszul teljesítettem, az a magam sara volt. Ám most az országot képviselem! Ráadásul sokan nagy reményekkel néznek a szereplésem elé. Igen, nyom a súly rendesen.
De férjedre, a már sokszor emlegetett támaszodra, gondolom, most is számíthatsz.
Persze! Jön ki velem Düsseldorfba, és visszük magunkkal a nagyobbik lányomat is. A program szerint ugyanis az első próba után lesz pár lazább nap. De aztán ők hazautaznak, hiszen már semmi időm nem lenne rájuk. Ákossal azonban marad a forró drót telefonon és skype-on. Ha meg úgy alakul, és bekerülök a döntőbe, akkor ismét kirepül, hogy gatyába rázzon… Anno péntek esténként, a szombati X-Faktor-os adások előtt is mindig megtette. Jogász, számomra mégis olyan, mint egy lelki bokszedző, pofozgat – persze csak képletesen –, amikor azzal „tuningolom” magam, hogy nálam mindenki jobb.
Ennek a trenírozásnak az eredménye volt az is, hogy egyáltalán jelentkeztél az X-Faktorba?
Nem, ettől például nagyon féltett. Rajtam kívül csak néhány barátnőm gondolta azt, hogy a tehetségkutató jó lesz nekem. Ákos különösen óvott a kudarctól, mindig azt mondta: ilyen műsornak nem egy 35 éves, kétgyerekes anyára van szüksége. Régebben mindig együtt néztük a hasonló műfajú műsorokat, így láttuk: megesik, hogy sok éve szakmában mozgó, profi énekesek is kiesnek. Egyszer például nekem is volt egy ilyen próbálkozásom, de elismerem: az én hibám volt, hogy az a dolog akkor nem működött. Csakhogy a második lányom születése után bekattant bennem valami. Rájöttem: ha mindig csak a tévé előtt füstölgök és osztom az észt, mit és hogyan kellene jól csinálni, attól még nem történik semmi. Makacsul tartottam magam Ákosnál is, hogy márpedig meg kell próbálnom. Ő, bár a döntésemmel nem értett egyet, biztosított róla: még ha kínosan esek ki, akkor is szeretni fog… (Nevet.) Ám az, hogy elindult ez a tündérmese, neki is erőt adott: buzdított, de közben a földön tartott.
Mindig ilyen erős, lelkizős kapocs volt köztetek?
Igen, hiszen nála munkaköri kötelesség a jó emberismeret. Együtt csináltuk végig azt is, amikor anya lettem – hiszen hazudik az, aki azt mondja, ezt az érzést nem kell feldogozni… Ákos egyébként sportolócsaládból származik, ahol ugye nem divat padlón maradni. Tőle tanultam meg, hogy a be nem futott művészemberekre jellemző elkallódás, összeomlás nem az egyedüli út. Persze most nagy a szám, hiszen megy a szekér… De úgy érzem, ha kudarc érne, már abból is fel tudnék állni.
Azért már tudsz jól nyilatkozni róla, nem? Hiszen tavaly még azt mondtad, kerülöd a magánéletedet mint témát, mert még nem tudod kezelni a sajtó érdeklődését.
Azért még mindig óvatos vagyok… (Nevet.) Ha érzem, hogy aki beszélget velem, tényleg kíváncsi rám, jobban megnyílok, de azért a titkainkat nem teregetném ki.
A cikk folytatását elolvashatod a Maxima magazin legfrissebb számában!
Forrás: Maxima magazin
 |
 |
 |
 |
 |