Zellei Dóra írása Egyke vagyok, nézzétek el, ha butát kérdezek: a jó testvérek jó barátok is egyben? Viktor: Nem feltétlenül, de nálunk ez a helyzet. Igaz, régen nem volt így. Még verekedtünk is! Linda: Vic, gyerekek voltunk! De az igaz, hogy anno tényleg két külön világban éltünk a fiúkkal. Valószínűleg azért alakult ez így, mert […]
Zellei Dóra írása
Egyke vagyok, nézzétek el, ha butát kérdezek: a jó testvérek jó barátok is egyben?
Viktor: Nem feltétlenül, de nálunk ez a helyzet. Igaz, régen nem volt így. Még verekedtünk is!
Linda: Vic, gyerekek voltunk! De az igaz, hogy anno tényleg két külön világban éltünk a fiúkkal. Valószínűleg azért alakult ez így, mert én már kiskoromban tudtam, hogy énekelni szeretnék. Tizenegy éves koromtól keményen dolgoztam is ezért, miközben
a srácok még tomboltak: bandáztak, buliztak. Aztán mikor benőtt a fejük lágya, közelebb is kerültünk egymáshoz. Sokat dobott a kapcsolatunkon az is, hogy hazaköltöztünk New Yorkból, és mivel nem beszéltük jól a nyelvet, egymásra voltunk utalva.
Viktor: Igen, de szerintem mindentől függetlenül is így alakult volna. Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy egy testvérben sokkal jobban meg lehet bízni, mint bárki másban.
Akkor a legjobb barátai is vagytok egymásnak?
Linda: Abszolút. Együtt járunk mindenhova: buliba, moziba… Vic ikertesója, Ben más tészta, ő Amszterdamban él, de amikor itthon van, ő is csatlakozik.
Viktor: Igen, de azért ismerjük el, Ben jóval inkább társaságfüggő, mint mi. Neki a haverjai nagyon fontosak. Született partiarc, és sokkal vagányabb, mint mi ketten együttvéve.
Az sosem okozott köztetek konfliktust, hogy neki nem jött össze a zenei karrier?
Linda: Nem, mert ő nem is vágyott rá igazán. Ben most találta meg a számítását, a weblapját pár hete ki is tüntették – nagyon büszke rá a család. A díjátadóra haza is jött, kivette az összes szabadságát, így egy hónapot együtt lóghattunk.
Ti ketten még sohasem csalódtatok egymásban?
Linda: Soha!
Ez már túl idilli… Akkor mi az, amivel azért néha egymás agyára tudtok menni?
Viktor: Részemről talán annyi, hogy Lindának tüzesebb a természete, ezért néha le kell állítani, mert ami a szívén, az a száján.
Linda: Belőled meg mindig harapófogóval kell kihúzni, ha valami bajod van!
Ez a szoros kapcsolat azért biztosan ijesztő tud lenni annak, aki a kedvesetekként be szeretne illeszkedni közétek…
Linda: Nem, ez nincs így. Annak, aki a tesóimat boldoggá teszi, nálam nyert ügye van. Például Beát, Vic barátnőjét, imádom az első pillanattól fogva. Most mit röhögsz?
Viktor: Semmit…
Szóval volt már olyan, hogy valaki nem nyerte el a tetszésedet.
Viktor: Persze! Utólag el is ismerem, hogy igaza volt… De Linda tényleg elviselhetetlenül játssza az anyaoroszlánt! Néha rosszabb, mint anyu.
Linda: Tudjuk, ritka, hogy ennyire összetartóak vagyunk. Annak idején sok támadást is kaptunk amiatt, hogy apuval együtt dolgozunk.
Emlékszem, amikor legutóbb címlapra fotóztunk, a hajam égnek állt, mert közölted, hogy anyukádat szeretnéd stylistnak. Aztán én lepődtem meg a legjobban, mennyire jó ruhákat választott neked. Tényleg a legjobbat hozta ki belőled!
Linda: Sőt olyan nőiessé varázsoltatok együtt, mint még soha! A szüleinkre azért tudunk támaszkodni, mert nagyon kritikusak velünk, képesek külső szemlélőként látni minket.
Téged is az anyukád stylingol, Viktor?
Viktor: A klipforgatásokon, nagy fellépéseken igen, de a mindennapokban felrobbanna a fejem, ha jönne nekem a szuperdivatos cuccaival…
Miért? Most is teljesen trendi vagy!
Viktor: Persze, mert ezt a pulcsit például Bea választotta nekem… Hidd el, rajtam első ránézésre látni lehet, ha éppen szingli vagyok. Tény, hogy magamtól mindig a legcikibb ruhákra csapok le. De szerencsére mindig van az életemben valaki, aki felöltöztet. (Nevet.)
Linda, áruld el, Viktor tényleg olyan félénk a lányokkal, mint állítja? Nekem elég vagánynak tűnik.
Linda: Minden más esetben az is, de ha ismerkedésről van szó, elszáll a bátorsága. Láttam pár első lépését… Általában rosszul sültek el. (Nevet.)
Az interjú folytatását elolvashatod a Maxima magazin legújabb számában!
 |
 |
 |
 |
 |