A szurkolás jót tesz az egészségnek!

A csapatunkat úgy választjuk, mint a szerelmünket, versenyzőként azonban komoly munka rejlik abban, hogy a felfokozott érzelmeket nagy teljesítménnyé alakítsuk át.

A szurkolás fogalma sokak számára egyet jelent a vandalizmussal, pedig a drukkolás lényege nem az agresszió levezetésében rejlik: egyre több kutatás igazolja annak pozitív hatásait – mind a szurkoló, mind a sportolók számára. „A drukkolás azáltal, hogy kielégíti egyik legalapvetőbb pszichikai igényünket, a kötődés iránti lelki vágyunkat, kifejezetten javítja a mentális egészséget: amikor szurkolunk, pozitívan éljük át a közösséghez tartozás élményét” – mondja Kovács Kriszta sportpszichológus. Ezzel magyarázható, hogy az olyan nagy nyilvánosságot kapó sportesemények, mint a foci-Eb és az olimpia azokból is komoly szenvedélyt vált ki, akik kevésbé érdeklődnek a „műfaj” iránt. „Mindez, bár a közvéleményben él a sztereotípia, miszerint a szurkolás a férfiak sajátja, nemtől független. A nagy sporteseményeken éppen annyi hölgy szorít kedvenceiért, mint ahányan az erősebbik nem tagjai közül” – véli a szakember.

Hogy kinek szurkolunk, a szakértő szerint sokban hasonlít a párválasztás mechanizmusára. A szakértő három alapelvet említ, amelyek mentén elköteleződünk rajongásunk tárgya mellet. A közelség elve alapján jellemzően annak a csapatnak vagy sportolónak szurkolunk, akire hazaiként tudunk gondolni – például abban a városban született, amelyben mi is, vagy éppen annak az országnak, városnak színeiben játszik, amelyet álmaink lakóhelyeként képzelünk el. Ahogyan a szerelemünkben fontos, hogy hozzánk hasonló világlátással rendelkezzen, úgy szurkolóként is azt a csapatot választjuk, amely elveivel azonosulni tudunk. „Végül ott az ismerősség elve, azaz minél több helyről halljuk vissza a csapat vagy egy sportoló nevét, annál valószínűbb, hogy a mi rajongásunk tárgyává válik” – mondja a szakértő.

Hogy a szurkolás nemcsak a drukkerek szükséglete, de a versenyző doppingja is, ahhoz aligha férhet kétség. Előfordul azonban, hogy egyes sportolóknak meg kell küzdeniük a kiemelt figyelemmel, hogy az valóban erősítse, ne pedig gátolja őket a lehető legjobb teljesítmény elérésében. „Ha egy sportolóra bénítóan hat a tömeg szimpátiája, szurkolása, akkor ott sportpszichológiai szempontból valami nincsen rendben. Ezt jó esetben lehet kezelni, rossz esetben viszont azt jelenti, hogy ebből a sportolóból soha nem lesz igazán eredményes versenyző” – véli Gundel Takács Gábor sportriporter, aki pályafutása során számtalan sportág versenyzőin tapasztalta már a szurkolás hatását. A műsorvezetővel a szakértő is egyetért: „Fontos megemlíteni, hogy a legtöbb sportoló meg szeretne felelni a közönségének. A mi szakmánkban komoly kihívás, hogy ezt a felfokozott elvárást megtanítsuk kezelni, és a nagy nyomás ne bénítsa a sportolót. Ez akkor is igaz, ha másfajta szurkolói stílussal kell megbirkóznia a sportolónak. A 2010-es foci-Vb idején komoly lelki felkészülést igényelt, hogy a labdarúgók ki tudják szűrni a nézőtérről harsogó vuvuzelák hangját, és a korábban megszokott csapaton belüli kommunikáció helyett új csatornát találjanak.”

Forrás: www.igazirajongok.hu

Hidratálás belülről: A gyönyörű és egészséges bőr egyik titka