Génmódosított babák?

Az elmúlt hetekben világszenzációként harangozta be a sajtó, hogy meddő nők egészséges kisbabáknak adtak életet Amerikában, miután petesejtjeiket az orvosok génkezelték. A hír azonban több szempontból is félrevezető, a legfontosabb: nem új gyógymódról, pusztán genetikai kísérletről beszélhetünk – mutat rá dr. Elekes Tibor, szülész-genetikus.

Az angol Daily Mail számolt be elsőként a hírről: egy meddő nő petesejtjének hibás genetikai örökítőanyagához egy egészséges nő DNS-ét fecskendezve amerikai kutatók elérték, hogy a petesejt megtermékenyüljön. A lap szerint mintegy harminc génmódosított csecsemő született már így, akik három szülő (anya1, anya2, apa) génállományát hordozzák. Az eljárás során az egészséges nőből (donor) származó petesejt citoplazmájának egy részét egy vékony tű segítségével a meddő nő petesejtjébe fecskendezik, így a mitokondriumok és a bennük lévő DNS szintén átkerülnek. A létrehozott (ún. hibrid) petesejtet egy spermiummal megtermékenyítik, ezáltal olyan embriót hoznak létre, amely egy férfi és két nő génállományát tartalmazza.

Mindez számos problémát vet fel. Először is kérdésessé válik a gyermek identitása: kit tekinthet igazi anyjának, és vajon az egészséges DNS-t adó anyuka milyen viszonyba kerül vele? Másrészt maga az eljárás bioetikai, törvényi és szociális szempontból is kifogásolható. A kutatást vezető Dr. Jacques Cohen saját bevallása szerint is e tudás birtokában akár klónozni is képes lenne, és a tudóstársadalom is tart annak lehetőségétől, hogy az eljárást esetleg egy új, pozitív tulajdonságok halmazával mesterségesen felruházott emberi faj létrehozására használnák fel.

Ez ijesztően hangzik, de fontos tisztáznunk a helyzetet: egyrészt maga az eljárás egyáltalán nem új. Az ún. „citoplazma transzfert” már a ’90-es évek vége óta alkalmazzák, a Daily Mail forrásaként megjelölt tanulmánya 2001-ből (!) származik. Az azóta létrehozott néhány tucat GMO baba, tekintettel a kevés esetszámra, valamint a tapasztalatok, a hosszú távú megfigyelések és tudományos elemzések teljes hiányában pusztán genetikai kísérletnek tekinthető. Másrészt a procedúra Európa egyetlen országában sem engedélyezett. De tudni kell, a meddőségi genetikai kutatások és gyakorlati alkalmazások területén uralkodó viszonyokat jól jellemzi, hogy az amerikai, valamint egyes ázsiai és távol keleti országok hatóságai és etikai bizottságai mindmáig sikertelenül próbálják elérni az ilyen kísérletek korlátozását, illetve betiltását.

Ha ezen eljárás biztonságossága és hatékonysága egyszer majd egyértelműen bizonyított lesz, talán segíthet súlyos betegségeken is, de megfelelő keretek között. Addig is, tehát: a citoplazma transzfer segítségével „létrehozott” babák valóban génmódosítottak, de ez nem egy új tudományos áttörés következménye – ahogy a nemzetközi sajtóból kiolvasható -, és nem válik egyelőre a meddőségi kezelések új módszerévé. Ez a most kirobbant ügy is arra nyújt bizonyítékot, hogy megfelelő szabályozás nélkül a tudomány folyamatosan feszegeti határait.