A horkolás a párkapcsolatot is veszélyezteti

A tartós különalvás veszélyes

– Azok a párok, akik szakszerű segítséget keresnek problémáik megoldásához, gyakran úgy nyilatkoznak, hogy a probléma akkor kezdődött, amikor elkezdtek külön aludni. Általában az egyik fél panaszosan közli, hogy a másik kirakta a közös ágyból. Ez a „kirakás” leginkább a horkolás miatti időnkénti különalvást jelöli ezekben az esetekben. Sokan nem is gondolnák, milyen veszélyeket rejthet ez az állapot. Akik már érzékelik a problémát, jól teszik, ha két szinten is próbálják megoldani: a horkolást magát szomnológus közreműködésével, a mélyebb, párkapcsolati konfliktust pedig pszichológus bevonásával – figyelmeztet Gyimesi Andrea pszichológus, szexuálterapeuta.

Természetesen felmerül a kérdés, miért éppen a különalvás tűnik a legjobb megoldási lehetőségnek. Végső soron logikus lépés is lehet ez, hiszen csökkenti a  zajártalmat, de az ötlet kitalálója – sokszor nem is tudatosan – elfeledkezik pár fontos érvről, jelesen, hogy ez a másiknak fáj és ez egy üzenet. A logikus, racionális és praktikus  megoldás máris kevésbé tűnik jó ötletnek, ha tekintetbe vesszük, hogy hosszú távon, nappal viszont egy morcos, kevésbé toleráns partnerrel kell megbeszélni majd a gondjainkat vagy a gyerek óvodába szállítását. Ráadásul a helyben alvó is egyedül marad, a test pedig emlékszik. Nem azért, mert az ágy valamiféle varázslatos hely, hanem két egészen más, de elég kevéssé tudatos dolog, nevezetesen a szocializáció és az úgynevezett szó előtti tartomány miatt.

Mitől működik egy párkapcsolat?

Furcsán hangzik, de az ágy a szocializáció egyik színtere is lehet.  A szocializáció során megtanuljuk, hogy mitől párkapcsolat a párkapcsolat, és ha ezektől a jelektől eltérünk, azt üzenetnek tekintjük, de legalábbis jelnek. Az ilyesmi ellen nehéz ésszel fellázadni. Ha a párunk nem mutatkozik be a szüleinknek, akkor kellemetlenül érezzük majd magunkat és bizonytalanul. Harmincon túl hosszú kapcsolatban a gyermekvállalás halogatása szintén valami krízist jelezhet előre, hacsak nem sikerült ezt megbeszélni. Ha pedig külön ágyban alszunk, abból előbb-utóbb baj lesz. Persze lehet, hogy a kilakoltató fél tudatosan vagy anélkül, de éppen erre játszik. Szeretné, hogy valami kipattanjon végre, hogy legyen zaj, konfliktus, vita. De ez az üzenet mindenképpen veszélyes ilyen esetben is, a következő dolog miatt.

A szó előtti tartomány a 2 éves korunk előtti időszakunkat jelöli, amikor még nem szavak által szerveztük a világot. A világ ritmusból, hangszínből, dallamból, arckifejezésekből, testérzetekből, ízekből állt össze. Nagy szerepe volt a testnek, a tapintásnak, sőt, ezen érintgetések nélkül meg is haltunk volna. A rendszeres érintés jelentette az életet és a szeretetet. Elkezdtük szavakkal megérteni a világot, és minden kicsit távolibb, de némileg kiszámíthatóbb lett. Nem múlt el viszont a régi jelentés, a testnek érintés kell, a szívnek lágy dallamok, és az étkezés összefügg a szeretettel és a meghittséggel.

Így tehát ha ágytól és asztaltól is elválik valaki – ahogy a népi mondás tartja nagyon bölcsen – akkor a lágy dallamok is követhetik az előbbieket csökkenésükkel. Úgy pedig nem mindig könnyű közelebb kerülni egymáshoz, ha nem is sejtjük, hogyan kerültünk ilyen távol!

Fotó: Profimedia – Red Dot