Balaton Maraton – mindenki lehet hős (x)

A Nagy Ho-ho-ho-horgász – csak így hívják a haverjai a környéken – ma nem ül ki a partra, pedig békés, nyugis hétvége ígérkezik, dolga sem volna túl sok otthon. Nem megy horgászni Sóstóra. De persze készülődik, öltözködik, csak most nem a botokat pakolgatja, hanem a fél éve akciósan beszerzett futócipőjét tisztogatja. Nézegeti magát, hogyan feszül rajta a neonzöld széldzseki. Azon agyal, hogy az ellenzős sapkát előrefelé-e, vagy hátra fordítsa. Elöl lesz, végül eldönti, hátul elég béna. Fontos, hogy ne nézzen ki bénán, bár futni mindig olyankor járt eddig, amikor a haverjai nem nagyon látták, mégis híre ment: a Nagy Hoho fut! Aztán nem volt visszaút, most már mindenki tudja: a hétvégén élete első versenyén indul. És egyből amolyan helyi hőst faragtak belőle – úgy tűnik, ma nagyon sokan nem mennek ki a horgásztóhoz, szurkolni jönnek neki. Ő lesz a Helyi Horgászok Hőse a 9. Intersport Balaton Maratonon a maga hét kilométerével. Hiszen egy éve erre készül!

Tavaly ilyenkor még lomhán tolta a biciklijét a Balaton partján, s délutánonként a novemberi napsugarak meg-megbotlottak a méretes pocakján, mikor ücsörgött a kényelmes horgászszékben, de akkor valami megváltozott. A pocak bekerült a régi képeket tároló albumba, s a Nagy Hohó döntést hozott. Egyik napon ugyanis nem jutott el a horgásztóhoz. Csak ült a parttól néhány méterre a székében leesett állal, gondosan a fához támasztott biciklivel, és nézte, ahogyan a parti úton fiatalok és öregek, kicsik, nagyok, még őnála is terebélyesebbek futnak, kocognak, beszélgetnek, bele-bele sétálnak, de mind mosolyognak. Néha megnézte, rendben van-e minden a horgászfelszereléssel, aztán bámulta újra a futókat. A mosolygós fickókat, a csivitelő lányokat, a boldog ábrázatú asszonyokat. Sok perc telt így el, s közben azon töprengett, hogy induljon-e tovább, vagy engedjen a kíváncsiságnak, és odaballagjon ahhoz a piros télikabátos nénihez, hogy megkérdezze, mi a csudát csinálnak itt ezek az emberek. A kíváncsiság győzött. Akkor tudta meg, hogy ez egy amolyan maraton féle, de buli is, itt mindenki most futni van és bulizni. Délután is lesz egy futás, az rövidebb lesz, nomeg holnap is futnak, akkor félmaraton lesz. Futnak sokan, sokféle távon, este pedig bál lesz!

Horgászunk addig azt gondolta, akkor fut majd, ha kergetik, de aztán visszatelepedett a fa mellé és tovább bámulta a népes tömeget, s észre sem vette, hogy mikor telepedett meg a gondolat a fejében, mikor képzelte először magát oda, a partra – közéjük. Arra eszmélt, hogy kuncog magában, ahogy elképzeli a feszülős gatyát – nincs is tán akkora, amit magára húzhatna. És akkor látta meg azt a hatalmas, gorilla termetű, körszakállas fazont, aki széles vigyorral az arcán magyarázott valamit egy mosolygós hölgynek, majd mindketten felnevettek, de közben szaladtak vidáman. Atyaég, ez még nálam is nagyobb! A körszakállas kiintegetett neki. Tényleg neki? Körülnézett, de senki nem volt körülötte, tehát neki. Mire felocsúdott, a pár már továbbállt.

Este visszament, hogy megnézze, tényleg futnak-e. Futottak. És még mindig mosolyogtak. És ott volt a piros kabátos néni is, újra megszólította hát. Kérdezősködött. Nem hagyta nyugodni a dolog, éjjel visszasétált hát a hotel elé, hogy a saját fülével hallja: ezek tényleg mind táncolnak odabenn, messziről hallatszik a zene! Nomeg amit délután műveltek… ő didergett, azok meg rohantak be a vízbe, mintha csak kötelező volna. Ha ezt elmeséli a többieknek, úgysem hiszik el. Másnap már egyből a partra ment, nem biciklivel, hanem gyalog. És önkéntelenül is tapsolni kezdett, mikor megjelentek az első futók. Mikor egy-egy testesebb ember ment el előtte, végignézett magán. Levette a sapkáját, azzal integetett mindenkinek. Aztán jött megint a körszakállas és a lány. Hangos hajrá!-t kiáltott, a szakállas meg vissza: hajrá! Egész délelőtt kinn volt, s mire hazaért, döntött. Ebből az érzésből ő is akar magának. Sokat!

Így történt. A Nagy Hoho a következő héten felhúzta régi tornacipőjét, s sötétedés után kiment. Télre a gyaloglásból futás lett, élvezte, alig várta az estéket. Tavasszal vett egy futócipőt. Nyárra már társai is akadtak a futáshoz, akik segítettek neki abban is, hogy milyen szerelést vegyen, s persze honnan. Júniusban elszánta magát, s bekerült a szekrénybe a pólók mellé a feszülős gatya is. Persze addigra ledobott pár kilót, s azt sem bánta, ha a horgászok, a haverok meglátják. A futó srácok, akikkel megismerkedett, no, ők mondták neki ezt a versenyt is a hétvégén. Balaton Maraton. Hogy lehet hét kilométert, tizennégyet, huszonegyet is futni, nem csak maratont – és buli az egész!

Szóval ma nem megy horgászni. Ma éjjel ő is táncolni fog a fiatalokkal. Ma ő is fut a többiekkel. a haverjai meg a pálya mellől kurjongatnak majd, biztosan csipkelődve, de az tuti, hogy irigyen! És ő majd kiinteget nekik, s kikiabálja, hogy hajrá! Ő, a Nagy Ho-ho-ho-horgász megmutatja. Dudorászva indul a versenyközpont felé, a haverjaira gondol, s nótázni kezd: „városbéli puhányok, nyavalyások, ha gyötör a láz…”

9. Intersport Balaton Maraton és Félmaraton. További információ itt és itt.