Miért pont ő vonz, miért nem a másik?

A szerelem kialakulása, a partnerválasztás, a vonzalom kérdése régóta foglalkoztatja a tudósokat. Mindezidáig azonban nem igazán sikerült tudományosan alátámasztott magyarázatot találni a tudatos, vagy éppen tudattalan döntési mechanizmusokra.

Mindig az orrunk után…

A parfümgyártók kedvelt reklámszituációja, a bűvös illat segítségével orránál fogva vezetett férfi esete. Az egerek érzékeny orruk segítségével szimatolják ki a genetikailag leginkább hozzájuk passzoló párt, míg a vaddisznók speciális feromonokkal “hódítják meg” a kocákat.

Hasonló mechanizmusokat az embereknél is megfigyelhetünk. Számos kísérlet indult ki például abból, hogy a nőknek használt férfipólók alapján kellett megtalálniuk a legvonzóbb férfit. Az eredmények azt bizonyítják, hogy lehetséges tudattalanul, kizárólag a szaglás segítségével megtalálni a genetikailag leginkább hozzánk illő partnert. A feromonok párválasztásra gyakorolt hatása azonban még így is vitatott és további kutatásra szoruló terület.

Az orrunk által generált vonzalomnál maradva, mindenképpen meg kell említeni a párválasztásban meglepő módon nagy szerepet játszó izzadságmirigyeket. Az emberi feromonok egyik lehetséges forrásai ugyanis a hónaljban és a nemi szervek környékén található verejtékmirigyek. Ezek jelentős befolyását bizonyítja az is, hogy az együtt élő nők menstruációs ciklusa egy idő után összhangba kerül.

Szintén befolyással lehet a vonzalom kialakulására a főleg férfiakra jellemző androsztenol és az androsztenon hormon. A kutatások kimutatták, hogy ezek a tesztoszteron előállítása során keletkező anyagok befolyásolják a nők választását, akik az androsztenol hatására szexuálisan vonzóbbnak találták az adott férfit. Ezzel szemben az androsztenon épp az ellenkező hatást váltotta ki.  

A hormonok hatalma

A potenciális partner külső adottságaiból hajlamosak vagyunk a fajfenntartásban nagy szerepet játszó egészségre és termékenységre következtetni. Ebben fontos funkciója van a nemi hormonoknak: minél magasabb például egy férfi tesztoszteronszintje, annál férfiasabban néz ki – erős testfelépítés, nagy orr, erős karok jellemzik. A nők részéről a telt ajkak, pirospozsgás arc, szimmetrikus mellek jelenthetik a biztosítékát a női nemi hormon (az ösztrogén) jelenlétének, és így a nő termékenységének.

A hormonok hatása leginkább a nők menstruációs ciklusának termékeny időszakában figyelhető meg. A nők ilyenkor magabiztosabbnak, vonzóbbnak érzik magukat, és több kedvük van a szexhez. Szívesen flörtölnek, és kifejezetten élvezik a társasági életet. Ebben az időszakban egyértelműen a férfias típust – markáns arcvonások, mély hang – részesítik előnyben, hiszen ez egészséges, erős utódokat feltételez. A ciklus további szakaszaiban azonban éppen fordítva – a férfiak belső tulajdonságaira helyezik a hangsúlyt, aki nagy valószínűség szerint jó apja lehet az utódoknak.

Hasonló a hasonlót vonzza?

Mielőtt azonban bármilyen lehetősége lenne is az orrunknak feltérképezni a másik fél génállományát és fajfenntartó potenciálját, már jóval hamarabb levonjuk a következtetést. Az életkorhoz, a testalkathoz, a hajhoz, a ruhához hasonló külső tulajdonságok ugyanis sokszor minden további lehetőséget eldöntenek. Tudattalanul előnyben részesítjük például a szabályos arcvonásokat, melyek szintén az egészségre és a jó génekre utalhatnak. Márpedig a fajfenntartás elsődleges és alapvető törekvése az egészséges, erős utódok biztosítása. Nincs mese, ösztönösen vonzódunk a hozzánk hasonló kinézetű emberekhez. Az ismert tudós, Sir Francis Galton egy évszázaddal ezelőtt hívta fel a figyelmet erre a jelenségre, amit azóta számos, a házastársak hasonlóságával foglalkozó kutatás igazolt.

Immungének

A szagok azonban még egy további fontos dologra engedhetnek következtetni, méghozzá a potenciális partner védekezőképességére. A fajfenntartás érdekében ugyanis, a természet rendkívül intelligens és cseles módon a női és a férfi ivarsejtek keveredését találta ki. Így az utódok mindkét fél genetikai állományát örökölve sokkal inkább fel vannak vértezve a betegségekkel szemben, mint csak az egyik, vagy csak a másik génállománnyal. Ezek az örökölt MHC-gének ugyanis a sejtek génfelismerésének alapjai, melyek az immunrendszer betolakodókkal szembeni védekezésében játszanak kulcsfontosságú szerepet. Mindegyik génnek több száz variánsa lehet, melyek mindegyike egy bizonyos támadóval szemben hatékony. Mivel azonban minden ember maximum 18 génvariánssal rendelkezhet, a szervezet célja, hogy ezek minél inkább különbözzenek egymástól. Ezáltal minél több kártevő ellen legyen felvértezve az immunrendszer.

Mindamellett, hogy ezek valóban elgondolkodtató mechanizmusok, felmerülhet a kérdés, hogy tényleg csak ösztönösen, biológiai örökségünk hatására választjuk ki életünk szerelmét?