Egy pozíció elnyeréséhez sok esetben nem elég a felmutatott tudás és a szakértelem, előfordul, hogy a kapuk csak akkor nyílnak meg, ha főnökünk vagy ismerősünk szól pár szót az érdekünkben. Ez egészen addig nem jelent problémát, amíg a segítség titokban marad, ám ha fény derül rá, akkor viszont a lehető legrosszabb helyzetben találhatjuk magunkat. Kiss […]
Egy pozíció elnyeréséhez sok esetben nem elég a felmutatott tudás és a szakértelem, előfordul, hogy a kapuk csak akkor nyílnak meg, ha főnökünk vagy ismerősünk szól pár szót az érdekünkben. Ez egészen addig nem jelent problémát, amíg a segítség titokban marad, ám ha fény derül rá, akkor viszont a lehető legrosszabb helyzetben találhatjuk magunkat. Kiss Gabriella karrier-tanácsadó segítségével összegyűjtöttük azokat a módszereket, amelyekkel kilábalhatsz a kátyúból.
Újoncként a porondon
Szinte nincs olyan ember, aki szeretné a protekciósokat, a kollégák általában alapból negatívan állnak a hátszéllel bejutó vagy előnyt szerző munkatárshoz. A protekció főként akkor járhat hátrányokkal, ha nem megérdemelten kapjuk meg a munkakört, de atrocitások érhetnek akkor is, ha ajánlónkat nem kedvelik a cégnél. 
Igazán előnytelen helyzetbe ellenben akkor kerülhetünk, ha olyan munkakört bíznak ránk, amelyet ott dolgozó, belső emberekkel is betölthettek volna. A protekcióval való bejutásnak két szintje van: az egyik, amikor teljesen új emberként kerülünk be a céghez erős hátszéllel, a másik pedig az, ha vállalaton belül jutunk fel egy magasabb pozícióba, szintén segítséggel. A két helyzet kezelése valamelyest különbözik. Kiss Gabriella karrier-tanácsadó szerint az újoncoknak egy fokkal nehezebb, hiszen rólunk semmit nem tudnak a munkatársak, így azt sem, hogy mennyire lehetnek alkalmasak a munkakör betöltésére. Szakértőnk úgy véli, a kollégák és a protekciós újonc közti feszültséget leginkább természetes viselkedéssel lehet feloldani, a túlzott alkalmazkodás, lelkesedés, behízelgés, vagy épp a bezárkózás, a többiek kerülése az ellenszenvet erősíti.
Régi motorosként új pozícióban
Mi a helyzet azokkal, akiket már ott dolgozóként ajánlanak be egy más, adott esetben több felelősséggel járó munkakörbe? Bár így sem egyszerű a dolog, de a helyzet kezelése ez esetben lényegesen könnyebb. Az, hogy már volt alkalmunk, időnk a bizonyításra, önbizalmat és erőt ad az ellenszenv elviseléséhez. Ilyenkor biztosabban ülhetünk a székünkben, nehezebb minket onnan elmozdítani. Persze az is igaz, hogy ilyenkor kell csak bizonyítani igazán, hogy mi a nagyobb felelősséggel, döntéshozatallal járó feladatkörben is meg tudunk felelni az elvárásoknak. Aki igazán elismert minket korábbi tevékenységünk alapján, az idővel be fogja látni, hogy megérdemelten kaptuk meg a munkát, aki pedig eddig sem volt a mi emberünk, azzal ne foglalkozzunk. Tegyük a dolgunkat, munkával bizonyítsuk az alkalmasságunkat. Amennyiben vezetővé emel minket protektorunk, viselkedésünkön ne változtassunk, ne játsszuk a főnököt, de legyünk határozottak: találjuk meg a számonkérésnek azt a módját, amelyet a kollégák is elfogadhatónak találnak. Ha tekintélyünket addigra már kiérdemeltük, nincs komoly probléma, akkor jelent kihívást számunkra a vezetői attitűd kialakítása, ha ez tekintély kiépítésével is jár. Az elfogadtatásban a következetes, határozott feladatkiosztás és számonkérés segíthet, továbbá a segítőkészség, valamint a rendszeres és folyamatos kapcsolattartás. Gondoljunk arra, hogy mindig van legalább egy ember a vállalaton belül, akinek az érdekével ütközik, ha más kerül az általa is áhított székbe. Idővel úgyis belenyugszik majd, hogy nem ő kapta meg a pozíciót.
A cikk folytatását elolvashatod a Maxima magazin legfrissebb számában!
 |
 |
 |
 |
 |