A hónap hőse: „legyőztem a depressziót”

Azt hitte, mással megtörténhet, de vele soha. Béla évente akár háromszázszor is vízre szállt, hogy szembeszegüljön annak erejével, és túlszárnyalja saját fizikai teljesítőképessége határait. Meg sem fordult a

fejében, hogy az extrém sportágtól elszakíthatja egy sérülés. Korábban az edzések és versenyek jelentették számára a kihívást, balesete után azonban a gyógyulásért folytatott küzdelme tette próbára testi-lelki erejét.

„Sportolva nőttem fel”

Bélának hatéves kora óta elválaszthatatlan társa a sporttáska. „Bokszolással kezdtem, majd a csapatsportok iránti vonzalmam a kézilabdához csábított. Mivel a természetben tudok igazán feloldódni, később a sziklamászás lett a szenvedélyem – sorolja, és izmos alkata szavak nélkül is árulkodik sportos életmódjáról.  – Egyértelmű döntés volt, hogy testnevelés-rekreáció szakon tanuljak tovább. A főiskola évei alatt találtam meg a leginkább hozzám illő sportágat, a vadvízi kajakozást. A versenyszellem az élet minden területén jellemző rám, de csakis magam előtt fontos a bizonyítás. Felülmúlni az eddigi eredményeimet – ez hajtott a versenyekre, ahol egy nemzetközi csapat tagjaként indultam. Ebben a sportágban leginkább a technika számít: le kell győzni a folyón felbukkanó zúgókat, túl kell élni a vízeséseket. Mikor egy edzésen megfordult alattam a kajak és jókora ütést éreztem, még nem vettem komolyan, hogy engem is érhet sérülés. Fizikai határaimat figyelmen kívül hagyva tovább edzettem. Négy évvel ezelőtt azonban már nem volt ilyen szerencsém. Egy pillanat alatt száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem.”

„Majdnem feladtam a küzdelmet”

„Az egyik legveszélyesebbnek tartott terepen, a tiroli Ötz-völgyben készültünk egy versenyre. A folyó csendesebb szakaszán pár percre megálltam, a kövek közt sebesen zúgott a víz. Hirtelen mozdulattal kanyarodni készültem, ám ekkor a testem valósággal kifacsarodott a nyakam alól. Egy pattanást hallottam, és sejtettem, hogy a vészjósló hang komoly bajt jelent” – emlékszik vissza Béla a mindent eldöntő pillanatra. Partra evickélt, és a csapatot segítő gyúrókra és masszőrökre bízta magát. Óriási fájdalom hasított belé, mikor megpróbáltak segíteni rajta. Lelkére kötötték, hogy induljon haza és meg se álljon a sebészetig.

„Tanácsuk ellenére elhatároztam, nem hagyom ott a versenyt. Annyi fájdalomcsillapítót tömtem magamba, hogy képes voltam újra kajakba szállni. A sors mentett meg a további veszélyektől, mert a kedvezőtlen időjárás miatt félúton lefújták a versenyt.”

Béla azonban továbbra sem mert szembenézni balesete következményeivel. Bár a nyakáról elkészült a röntgenfelvétel, a lelet nem került a kezébe.

„Nem mentem el az eredményért, mert attól tartottam, az orvos örökre eltilt a sportolástól. Mikor rövid időre csökkentek a fájdalmaim, futottam és teniszeztem, ehhez a bal karomat nem kellett használnom. Az ugyanis szinte mozgásképtelen lett. A fájdalomnál is nehezebben tűrtem a kilátástalanságot. Súlyos depresszió kerített hatalmába, rossz megoldásként pedig az alkoholhoz és a drogokhoz menekültem.”

A cikk folytatását elolvashatod a Wellness magazin legfrissebb számában!