A rossz párkapcsolat az egészségedre mehet?

Mindenki ismeri az érzést, amikor teljesen kivirulunk a szerelemtől, szinte sugárzunk a boldogságtól, mert viszontszeretnek. Tény, hogy a szerelem fiatalít és megszépít, viszont azt már kevesen tudják, hogy egy rossz kapcsolat, az állandó viták és a feszültséggel teli hétköznapok nemcsak az idegeinkre, de bizony az egészségünkre is mehetnek. A stressz ugyanis számos betegség kialakulásához vezethet. Lelki problémáink pedig gyakran olyan testi tünetekben nyilvánulnak meg, mint az alvászavar, egyes bőrbetegségek, hajhullás, táplálkozási zavarok (elhízás/anorexia), valamint gyomor- és bélrendszeri panaszok.

Hajhullás

Normális körülmények között akár száz hajszálat is veszíthetünk naponta, amit fésülködés közben a fésűn vagy reggel a párnán és a ruhánkon találunk. Ez a normális hajciklus része, azaz a haj pár évig nő, majd a növés pár hónapra leáll (telogén ciklus), ezt követően kihullik, és minden kezdődik elölről. A pszichológiai stressz által kiváltott hajhullás azonban messze nem itt kezdődik. Ha az emberi szervezete “sokkolva van”, akkor a hajszálak 70 százaléka is kihullhat a “sokkot” követő 2 hónap folyamán. Ilyenkor a fésülködés során akár maroknyi mennyiségű hajat is veszíthetünk. Ez az állapot az akut telogén effluvium, amikor a haj valami oknál fogva idő előtt a telogén fázisba kerül.

Pattanások

Semmi nem vált ki olyan gyorsan pattanásokat, mint a stressz. A nem kívánt piros pöttyök pedig újabb idegeskedéshez, így egy ördögi körhöz vezetnek. Ha az életünk ugyanis csupa stressz, akkor az csak még nagyobb feszültséget okoz, ha a tükörben nem éppen azt látjuk, amit szeretnénk. A test adrenalintermeléssel reagál a stresszhelyzetekre, ami egy ideig többletenergiát jelent, ám ha a hajszoltság mindennapossá válik, a szervezetben stresszhormonok halmozódnak fel. Ennek hatására pedig egyre több pattanás ronthatja el az amúgy sem rózsás kedvünket. A stressz felkavarja a faggyúmirigyeket, és míg a tiniknél általában a T-vonalban jelennek meg a pattanások, addig a felnőtteknél a száj és az áll környékén.

Étkezési zavarok

Gyakran próbáljuk bánatunkat evésbe fojtani – nincs ez másképp akkor se, ha az állandó stresszel szeretnénk leszámolni. A szakértők ezt érzelmi evésnek hívják, mivel az ízek örömével szeretnénk csillapítani háborgó érzelmeinket. A csokoládé, a csipsz, a fagyi és társaik azonban csupán ideiglenesen segítenek érzésteleníteni, így meg kell tanulnunk megkülönböztetni az idegcsillapító áléhséget a valóditól. Az idegi alapon történő étkezési zavarok két fajtája a bulimia és az anorexia. A bulimiás ember feszült állapotban kényszerevéssel, vagyis hatalmas mennyiségű étel mohó bekebelezésével nyugtatja és jutalmazza magát, utána pedig bűntudat, szégyenérzet és önmegvetés gyötri fegyelmezetlensége miatt. Büntetésül arra kényszeríti magát, hogy mindent kihányjon, így a bulimia által kiváltott krónikus stressz következményeként gyomorfájás és menstruációs zavar is jelentkezhet. Az anorexia inkább az evés visszautasítását jelenti, mint az étvágy elvesztését, ami életveszélyes lesoványodáshoz vezethet.

Gyomorfekély

A gyomorfekély egyik legfőbb kiváltó oka, illetve súlyosbító tényezője az állandó idegeskedés, feszültség, alváshiány és az ebből fakadó helytelen táplálkozás. A fekély tulajdonképpen nem más, mint a gyomor (nyombél) kisebesedése. Kialakulása egészen prózai: megsérül az a nyákréteg, melynek a gyomrot bélelő nyálkahártya sejteket kellene megvédenie a gyomor agresszív és maró sava (a gyomorsav) ellen. Ennek a sérülésnek pedig az a következménye, hogy az alattuk lévő hámsejtek elpusztulnak, és helyükön nehezen gyógyuló sebfelületek képződnek. Amikor a gyomorsav ezekbe a sebfelületekbe mar, akkor érzi a beteg a jellegzetes égető érzést, mely a gyomorfekély legismertebb tünete. Ma már a világ népességének több mint a fele szenved gyomorfekélytől, hazánkban pedig a lakosság közel kétharmada.

Alvászavar

A legtöbb embernek 7-8 óra alvásra van szüksége, a népességnek azonban csupán mintegy 22 százaléka mondhatja el magáról, hogy zavartalanul, jól alszik. Egy-két nyugtalanul töltött éjszaka még nem számít alvászavarnak, ha azonban hosszú ideje, rendszeresen fennáll a probléma, a kialvatlanság testi és lelki tünetekhez vezethet. Az alvászavar hátterében állhat szervi baj, mint például légzési nehézségek bizonyos szív és tüdőbetegségek esetén, gátolt orrlégzés vagy prosztataproblémák. A horkolás során kialakuló oxigénhiányos állapot is felébresztheti az alvót, és álmatlanságot okozhat a túl későn elfogyasztott nagy mennyiségű étel vagy koffeintartalmú ital is. Mégis, az ok legtöbbször lelki eredetű. Gyakran a szorongás, a stressz és a depresszió felelős az alvászavarért, ráadásul, amikor kialakul a probléma, a félelem attól, hogy képtelen lesz elaludni, tovább ronthatja a beteg állapotát.