Szakértők szerint ösztönösen azokhoz az emberekhez vonzódunk, akik vagy külsőleg, vagy habitusukban hasonlítanak szüleinkhez – vagy azokhoz, akikkel gyermekkorunkban a legszorosabb volt a kapcsolatunk. Ekkor úgy érezzük, hogy valamelyest visszakapjuk a gyermekkori biztonságérzetünket, amit akkoriban az otthon melege jelentett számunkra. A szüleinket keressük? Kísérletek igazolták, hogy jó szülő-gyermek viszony esetén a boldog párkapcsolatban élő férfiak […]
Szakértők szerint ösztönösen azokhoz az emberekhez vonzódunk, akik vagy külsőleg, vagy habitusukban hasonlítanak szüleinkhez – vagy azokhoz, akikkel gyermekkorunkban a legszorosabb volt a kapcsolatunk. Ekkor úgy érezzük, hogy valamelyest visszakapjuk a gyermekkori biztonságérzetünket, amit akkoriban az otthon melege jelentett számunkra.
A szüleinket keressük?
Kísérletek igazolták, hogy jó szülő-gyermek viszony esetén a boldog párkapcsolatban élő férfiak édesanyjának fiatalkori fényképe nagyban hasonlít a jelenlegi társukéra. Ez is igazolja azt a feltevést, miszerint igen sokat nyom a latba az, ha emlékeztetjük gyerekkora legfontosabb asszonyára a párunkat. Viszont nemcsak a külső megjelenés lehet ismerős, de a mosoly, az illat, egy mimika, vagy a hanghordozás is: erre mondják azt, hogy szerelem első látásra. Ilyenkor nem tudjuk meghatározni, mi az, ami megfogott a másikban, csak érezzük, valahonnan ismerjük őt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a választásunk jó is…
A másik, amit még figyelünk, az az iskolázottság és a társadalomban elfoglalt hely. Amennyiben szüleink diplomás emberek, nagy valószínűséggel tanult párt fogunk választani magunk mellé, hiszen így érezzük nagyobb biztonságban magunkat.
Freud-ból kiindulva
A híres pszichoanalitikus, Sigmund Freud szerint kisgyermekként szinte szerelemmel viseltetünk az ellenkező nemű szülő iránt. Ebből az következik, hogy édesanyánkra – vagy férfi esetében édesapánkra – konkurenciaként tekintünk, majd miután rájövünk, hogy a „harcban” alul maradunk, elkezdjük felvenni a „vetélytárs” mozdulatait, stílusát, főbb személységjegyeit, ugyanis ő lesz a példaképünk. Utánozzuk édesanyánkat, így lassan kialakulnak a nőies jellemvonások, gesztusok. Ezen kívül azt is eltanuljuk, hogy miként viszonyulnak egymáshoz a szüleink. Amennyiben a kapcsolatuk harmonikus, őszinte és kimutatják az érzelmeiket, akkor valószínű, hogy mi is olyan társat keresünk, aki nyitott és nem zárkózik be.
Amikor a minta negatív
Sajnos gyakran előfordul, hogy szüleink nem tudnak pozitív példával szolgálni nekünk. Azonban a negatív minta is minta… Ha tudatosak vagyunk, akkor tudatosan más kinézettel és tulajdonságokkal rendelkező párt választunk magunknak, hogy ne ismétlődjön meg a régmúlt. Viszont ez nem mindig van így. Aki az egész családjában például azt látta, hogy a férfi folyton ivott, a nő meg alárendelte magát ura akaratának, akkor öntudatlanul is ezt a viselkedési formát sajátítja el. Mivel azt hiszi, hogy ez a normális, nem is akar ebből kitörni, és olyan társat választ magának, aki emlékezteti az édesapjára.
Ezért fontos az önismeret és a kellő éberség, hiszen csak így vagyunk képesek elérni, hogy ne a szüleink életét másoljuk, hanem megalkothassuk a sajátunkat.
Fotó: Profimedia – Red Dot
Villámgyors fogyás tablettákkal (x)
 |
 |
 |
 |
 |