A Terry Fox nevével fémjelzett „Remény Maratonja” például a rák elleni harcra, a Vivicittá a lakóhely értékeire kívánja felhívni a figyelmet, a fürdőruhás mikulások minden évben nemes célokra gyűjtenek, a tűsarkú cipős lányok pedig az adománygyűjtés és móka kedvéért állnak a starthoz. Kis futókörkép a neves futások nagy céljairól. Szolidaritási futás a rákbetegség ellen, Vivicittá […]
A Terry Fox nevével fémjelzett „Remény Maratonja” például a rák elleni harcra, a Vivicittá a lakóhely értékeire kívánja felhívni a figyelmet, a fürdőruhás mikulások minden évben nemes célokra gyűjtenek, a tűsarkú cipős lányok pedig az adománygyűjtés és móka kedvéért állnak a starthoz. Kis futókörkép a neves futások nagy céljairól.
Szolidaritási futás a rákbetegség ellen, Vivicittá városvédő futás a helyi értékek bemutatására, fürdőruhás mikulás-futás, futás magassarkúban vagy a maratoni táv teljesítése: az eltérő célok évről évre embertömegeket gyűjtenek össze a futás égisze alatt. Utánanéztünk, hogy a fizikai erőnlét javítása, azaz az egyéni célok mellett milyen nemes ügy érdekében húztak futócipőt a történelmünk nagyjai, vagy éppen a hétköznapi hősök.
A Remény Maratonja futás névadója, Terry Fox 1977-ben, 18 éves korában csontrák következtében elvesztette az egyik lábát. A fiatalember megtanult műlábbal járni, és elhatározta, hogy keresztülfut Kanadán, amivel felhívja a figyelmet a betegségre, és adományokat gyűjt a rák elleni harchoz. A futást a 143. napon abba kellett hagynia, teljesítménye azonban hagyományt teremtett: szerte a világon 50 országban minden évben megrendezik a Remény Maratonját. Az eseményt A remény maratonja: Terry Fox története című film is feldolgozta.
A maratoni futás eredete i.e. 490-re nyúlik vissza, amikor a legenda szerint Pheidippidész görög katona a Marathón és Athén közti 40 km-t lefutotta, hogy a perzsák elleni küzdelem győzelmének hírét vigye. A maratoni táv az 1908-as londoni olimpia óta 42.195 méter: a táv az olimpiai stadion és a windsori kastély királyi páholyának távolságából fakad. Ma a legtöbb nagyvárosban évről évre megrendeznek szupermaratoni, maratoni, vagy félmaratoni távú futóversenyeket, ahol az erőnlétükről, kitartásukról adnak számot a jelentkezők.
A „Vivicittá – Éljen a város! Szeresd a várost!” futóverseny 1984-ben olasz kezdeményezésre indult: a szervezők a gyönyörű, de zsúfolt történelmi városok lakóit szerették volna ráébreszteni lakóhelyük értékeire. A mozgalomhoz hamarosan olyan metropoliszok is csatlakoztak, mint New York, Lisszabon, Brüsszel, Barcelona vagy Budapest. Magyarországon 1986-tól rendezik meg a tavaszi futószezon nyitányaként a szabadidős futóeseményt, amelynek útvonala a résztvevő városok legszebb részein halad át. 2011. április elején a T-Home Vivicittá-hoz Budapest mellett Kaposvár és Szeged is csatlakozott. Budapesten a 2,8 km-es távtól egészen 21,097 km-ig választhatnak a jelentkezők. Az idei év különlegessége, hogy a két megyeszékhely – a rajthoz álló futók száma alapján eldőlő – vidék „futófővárosa” címéért is megküzd egymással.
Nemcsak hosszú, hanem rövidebb távokat is kitűzhetnek célul maguk elé a futók. Ráadásul az egyéni, fizikai állapot erősítése mellett – az adománygyűjtésen túl – móka és szórakozás is lehet a futás célja.
2000-ben Bostonban volt az első fürdőruhás jótékonysági Mikulás futás, mely mintájára 2004 óta minden évben Magyarországon is lelkes fürdőruhában loholó mikulások lepik el a budapesti utcákat, hogy futásukkal, a nevezési díjjal egy-egy alapítvány munkáját támogassák. Az elmúlt hét évben segítettek többek közt gyermekeket, cukor- és rákbetegeket és paraolimpikonokat is.
A magassarkúban futást 2005-ben Hollandiában találták ki a Glamour magazin szerkesztői. A bohém futás Magyarországra is eljutott 2008-ban és 2009-ben. A tűsarkú sprint olyan népszerű lett, hogy 2010-ben még világrekordot is felállítottak: négy ausztrál nő váltófutásban 7 és fél cm-es magassarkú cipőben a 100 méteres távot 1 perc 4 másodperc alatt teljesítette. A megmérettetés bevételét egy ausztrál rákbetegségek ellen küzdő alapítványnak utalták a szervezők.
A társadalmi célok – pl. hírvivés, rák elleni küzdelem, városvédelem – mellett az egyéni célok is eltérőek lehetnek, amikor valaki futócipőt húz. A figyelemfelhívás tökéletes módja, ha valaki egy hosszabb távot kocog végig. Így tett a 6 Oscar-díjas Forrest Gump című film főhőse is. A „Fuss, Forrest, fuss!” szállóigével elhíresült regényadaptáció címszereplőjét a sors nem túl magas IQ-val, ellenben annál több jóindulattal áldotta meg. Gyermekkori rossz tartása miatt csúfolták, kergették, gyakran kellett futva elmenekülnie. Majd szerelmi csalódás miatt kezdett több hónapon át tartó futásba, melyhez többen csatlakoztak: a cél nélküli futás végül értelmet nyert, Forrest érzéseit viszonozta szerelme. A főhős futóteljesítménye az, mellyel 1950 és 1970 közti évtizedek főbb USA-beli eseményein szívbemarkolóan kalauzolja végig a nézőt.
Forrás: Avantgarde Group
 |
 |
 |
 |
 |