Önzően is boldogan?

Nyilván több olyan ismerősöd is akad, ha te nem is gyarapítod ezt a kategóriát, akiről úgy tartod, hogy állandóan csak magukra gondolnak, akik egyáltalán nincsenek tekintettel a másikra, szükségére és kívánságaira. Ilyenkor hálát adsz azért, hogy te nem ilyen vagy, mert úgy véled az önző ember sohasem lehet boldog. Pedig nem így van, ő is lehet az, egészen addig, amíg viselkedése miatt nem érez bűntudatot. A kérdés tehát csupán az, milyen mértékű az önzés?

Mi is az önzés?

A legfontosabb, hogy az önzést nem szabad összekeverni az önszeretettel, legalábbis Erich Fromm szerint, aki úgy véli, hogy az önzés a csillapíthatatlan sóvárság egy fajtája, míg az önszeretet fontos a helyes önértékeléshez és lelki egyensúlyhoz. Az önző csak önmagával tud foglalkozni, attól való félelmében, hogy nem kap eleget és valamit elszalaszt, ráadásul irigyel mindenkit, akinek több jut. Ezért hiányzik az önzőből a biztos öntudat alapja, az önérzet. Csak rajong önmagáért, csak kényezteti önmagát, el van bűvölve önmagától. A híres pszichológus véleménye az, hogy a modern európai is ebben az énsóvárságban és önelragadtatásban él, amelynek egyetlen célja, élve önmagát kifosztani és lenyelni. És lássuk be, igaza van. Ezt mutatja talán az is, hogy egyre többen érzik magukat egyre rosszabbul a munkahelyen, sőt már sokszor otthon is, mert mindenhol mindenki csak a maga hasznával, akaratával törődik, azt igyekszik véghez vinni, bármi áron. És eközben a legtöbben észre sem veszik, vagy épp természetesnek tartják, hogy ennek az állandó harcnak a következtében a környezetükkel megszűnik a normális kapcsolatuk, mert persze ez a fajta viselkedés, óhatatlanul magával hozza előbb-utóbb a bűntudat érzését is, ami miatt lassan bezárkózik az ember csak a felületes énjét mutatva ki.

Miért teszed másnak azt, amit magadnak sem kívánsz?

A Pennsylvaniai Egyetem pszichológusai csaknem 220 egyetemistát teszteltek, úgy, hogy mindegyiküknek adtak 3 dollárt. Az első csoportnak azt mondták, hogy adják a pénzt az UNICEF-nek. Ezzel szemben a második csoportnak megengedték, hogy megtartsák az összeget, míg a harmadikba tartozóknak lehetőséget biztosítottak arra, hogy eldöntsék, mihez kezdenek vele. A pénzosztás utáni interjúkból aztán az derült ki, hogy azok a hallgatók, akik megtarthatták dollárjaikat, jóval boldogabbnak érezték magukat, mint a másik két csoport tagjai.

A kísérlet során a szakemberek úgy találták, hogy azoknak, akik legtöbbször az önző utat választották, sokszor kellett szembesülniük a bűntudattal is. A kísérlet egyik vezetője, Jonathan Berman pszichológus szerint mindez arra bizonyíték, hogy amit az ember igazán akar, az gyakran önző cselekedet, ám épp azért nem teszi meg, mert tudja, hogy lelkiismeret-furdalása támadna miatta.

Fotó: Profimedia – Red Dot