Gondolom, kevesen vannak közületek, akik nem olvasták a Twilight-sagat. Szóval érteni fogjátok, ha azt mondom: a kajak-kenu edzőtáborban úgy éreztük magunkat, mint Bella Edwardék közelében – hiszen csak és kizárólag szoborszerűen tökéletes férfitestek vettek minket körbe… Mintha nem is ezen a bolygón lettünk volna! Igaz, már akkor is így éreztünk, amikor megérkeztünk Szolnokra. A tábort […]
Gondolom, kevesen vannak közületek, akik nem olvasták a Twilight-sagat. Szóval érteni fogjátok, ha azt mondom: a kajak-kenu edzőtáborban úgy éreztük magunkat, mint Bella Edwardék közelében – hiszen csak és kizárólag szoborszerűen tökéletes férfitestek vettek minket körbe… Mintha nem is ezen a bolygón lettünk volna! Igaz, már akkor is így éreztünk, amikor megérkeztünk Szolnokra. A tábort ugyanis avatatlan szemlélők elől – talán nem is véletlenül – úgy eldugták, hogy alig találtuk meg. Amikor pedig, sok-sok felesleges kör után végre célhoz értünk, még a portás bácsin meg annak sorompóján sem volt egyszerű átjutni: a jórészt fiatal csajszikból álló stábnak nem akarta elhinni, hogy munkaköri kötelességből jöttünk fotózni… Amikor belépést nyertünk végre, rájöttünk, miért volt olyan óvatos velünk: egy perc alatt annyira magával ragadott minket a hely, hogy már akkor tudtuk, semmi kedvünk nem lesz onnan eljönni. A fiúkon kívül ugyanis minden más is idilli volt: a stég, a nádas, a szépen nyírt fű, a gyerektáborokat idéző faházikók és persze a tökéletes hőfokú Tisza… Az épp vihar előtti hőgutában fürdő Pestről érkezve ez maga volt a paradicsom. Tele Ádámokkal. És a fiúk szerint kígyókkal. Legalábbis addig ugrattak ezzel minket, míg nem látták: mindjárt sikító frászt kapunk.
Igen, aranyosak voltak. Pedig bevallom, azt hittük, a tavaly augusztusi akciónk után, mikor is az Európa Bajnokság előtt lencsevégre kaptuk a vízilabda válogatottat, már senki nem tud nekünk újat mutatni. Hát de. Remélem, a Kemény-legények nem sértődnek meg ezért, de a kajak-kenus srácok igencsak a nyomukban vannak, ha már rég oda nem értek. Nem csak helyesek ugyanis, hanem kedvesek és közvetlenek. Két edzés között, a pihenőidejükben örömmel pózoltak és adtak interjúkat nekünk (12-19. oldal). Ahogyan egyáltalán nem mellesleg Kovács Kati is, mostani címlaplányunk (8-11. oldal). Szóval remélem, tetszeni fog nektek vizes blokkunk, amivel stílszerűen búcsúztatni szerettük volna a nyarat. Jó csobbanást!
Zellei Dóra
főszerkesztő
A 17. szám tartalmából:
– Nem kell mindig szike! – Nem biztos, hogy testi panaszainkra csak a műtét vagy a hosszan elhúzódó gyógyszeres kezelés jelent végső megoldást. A legújabb gyógyító eljárásokat vettük sorra.
– Mi lesz veled, Mexikó? – Ha minden igaz, lapzártánk után végre lezárják a sérült mexikói olajkutat. De a katasztrófa ezzel sajnos korántsem ér véget. Miért? Elmeséljük.
– Téged felpörget a pornó? – Tény, hogy a pasik, imádják a pornót, de vajon hogyan hat ránk egy belevaló szexfilm? Túlftött, közös kalandozás az érzékek, az erotika birodalmában, vagy csak szükséges rossz? Utánagondoltunk…
– A távolság nem akadály? – Nincs az a pasi, aki miatt bevállalnád az állandó ingázást, vagy éppen ellenkezőleg, ha szerelmes vagy, semmi sem választhat el tőle? A választ magadnak kell megtalálnod, de távkapcsolat pro és kontra összeállításunkkal segítünk, hogy előbb az érem mindkét oldalát megismerd. A nyár végén pláne aktuális a téma…
– Hazahozott ereklyék – Fotók a gépben, címke a bőröndön, ruhák a kinti leárazásból… De kell még valami, ami az elmúlt utazásra emlékeztet! Körbekérdeztünk, a sztárok milyen emlékkel tértek haza.
 |
 |
 |
 |
 |