Ennek több forrása lehet: a munkahelyen jellemző környezeti hatás, a szervezeten belüli stressztényezők, illetve az egyénen belüli faktorok. A forrás bár egyénenként eltérő, abban megegyezik, hogy minden distresszt okozhat, ami nem kontrollálható, nem befolyásolható, vagy sérti az önbecsülést. A forrás megszüntetése mellett lényeges kérdés, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket, hogyan küzdünk meg a gyakran […]
Ennek több forrása lehet: a munkahelyen jellemző környezeti hatás, a szervezeten belüli stressztényezők, illetve az egyénen belüli faktorok. A forrás bár egyénenként eltérő, abban megegyezik, hogy minden distresszt okozhat, ami nem kontrollálható, nem befolyásolható, vagy sérti az önbecsülést. A forrás megszüntetése mellett lényeges kérdés, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket, hogyan küzdünk meg a gyakran megterhelő munka és a sokszor nem kielégítő munkakörülmények kihívásaival. A munkahelyi stressz, amely a legújabb felmérések szerint az európai vezetők szinte 79%-át érinti , vezethet később a burnout szindrómához is. A stresszbetegségek következtében kiesett munkanapok miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy a munkáltató és a munkatársak is foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. A munkahelyi kiégés elkerülésére és kezelési lehetőségeire Fülöp Emőke, klinikai szakpszichológus ad tanácsokat.
„A kiégés – ami a fizikai, érzelmi kimerülés állapotát jelenti – akár ciklikusan is ismétlődhet, ezért fontos a tünetek korai felismerése, tudatos kezelése minden egyes fázisban (az egyén és a munkáltató részéről is). A tudatosságnak köszönhetően nem feltétlenül kell eljutnunk a teljes kiégésig” – mondta a szakember.
A burnout szindróma az élet más területeire is kihatással van. Aki kiégett a munkájában, annak nemcsak teljesítménye csökken, hanem családjában és barátaiban is kevesebb örömét leli, elhanyagolja társas kapcsolatait is, későbbiekben akár testi és mentális problémák is jelentkezhetnek. Legtöbben ilyenkor a munkahelyváltást látják az egyetlen kiútnak, holott ez nem szükségszerű. A kiégés miatti felmondás elkerülése mind az egyén, mind a munkáltató közös érdeke és feladata, és általában csak akkor fordítható vissza a folyamat, ha mindkét fél aktívan részt vesz benne. A szindrómát tehát kezelhetjük tudatossággal! Változtassunk a külső körülményeken, valamint az egyéni szemléleten és hozzáálláson is.
A burnout nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, mindig több fázisból áll. Az első, úgynevezett idealizmus fázisában a túlzott elvárások, a szakma iránti nagy lelkesedés jellemeznek bennünket. Fontos, hogy ilyenkor az irrealitásból próbáljunk meg visszatérni a realitásba. Mérjük fel azokat az elvárásokat, amelyeknek meg kell felelnünk, valamint legyünk tisztában saját igényeinkkel, és törekedjünk a kettő közötti harmónia megteremtésére úgy, hogy valós célokat tűzünk ki magunk elé. Igyekezzünk megfelelő egyensúlyt kialakítani a munka és a magánélet között. Ebben a szakaszban hasznos lehet, ha egy tapasztalt kolléga szakmai- és személyes tanácsaival „mentorként” segít bennünket. Munkahelyünkön éppen ezért érdemes rákérdezni arra, hogy supervisor vagy a gazdasági életben coach (tanácsadó) bevonására van-e lehetőség.
Az idealizmust a stagnálás fázisa követi, amelyben csökken az érdeklődésünk, és gyakran azt vesszük észre magunkon, hogy a munkatársakkal való beszélgetések terhessé válnak. Ebben az időszakban a mozdulatlanság érzését ellensúlyozandó az aktív rekreáció formáit érdemes keresnünk: járjunk el sportolni, találkozzunk a barátainkkal, olvassunk el egy jó könyvet, vagy kezdjünk bele abba, amibe már régóta szerettünk volna, de eddig nem tettük meg. Munkáltatói szinten is a mozgósítás kerül előtérbe: különböző tréningek (kommunikációs eszköztár fejlesztése, konfliktuskezelés, stresszkezelési technikák) szervezése például különösen hasznos intervenció lehet. A stagnálásból a legjobb kiút, ha sikerül megteremtenünk a magánélet és a hivatás közötti egyensúlyt.
A stagnálás fázisát a frusztráció időszaka követheti, egyre idegesítőbbnek tűnik minden, ami a munkával kapcsolatos. Jellemző érzés lehet a személyes hatékonyság csökkenése, a végzett munka értékének megkérdőjeleződése. A kontrollérzés növelése ebben a szakaszban segíthet, ami jelentheti az új feladatok közötti választás lehetőségét. Végül az apátia fázisa jelenhet meg, mely tulajdonképpen a frusztráció elleni védekezés. Ebben a szakaszban a legjellemzőbb, hogy a munkavégzés gépiessé válik, egyre gyakrabban hibázunk. Sokszor érezzük magunkat fáradtnak, alvászavaraink vannak, hát- vagy derékfájdalmaktól szenvedünk, helyzetünket reménytelennek és kilátástalannak tartjuk. Ami eddig érdekelt bennünket, már nem érdekel, és csökken a hatékonyságunk is. Ebben a szakaszban is kérhetjük szakember segítségét, akár munkáltatóként az adott szervezet kiégési rizikófaktorainak megállapítására, illetve változtatási lehetőségek felmérésére, akár a személy saját megküzdési potenciáljainak növelésére, illetve szintén a változtatás lehetőségeinek mérlegelésére.
„A burnout megelőzhető, ami alapvető érdeke a munkaadónak is, hiszen kimerült dolgozó nem tud olyan színvonalon teljesíteni, ahogy ezt elvárják tőle. Emiatt a prevenció kiemelt fontosságú feladat ebben a kérdésben. Saját magunkért önismeretünk fejlesztésével, igényeink, szükségleteink és az elvárások egymáshoz való viszonyának tisztázásával tehetünk a legtöbbet. A kettő közötti egyensúly megteremtésével valós, elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé. Gondolkodjunk el azon is, hogyan szervezzük életünket, mennyi időt szánjunk egyes tevékenységeinkre, és döntsünk a prioritásokról. Mérjük fel a pozitívumokat és a negatívumokat, a munkánkban és a magánéletünkben egyaránt. Ismerjük meg képességeinket, készségeinket, fejlesztendő tulajdonságainkat. Legyünk tisztában terhelhetőségünk határaival, és szánjunk időt a rendszeres kikapcsolódásra és feltöltődésre. Környezetünkben sokat segít családunk, barátaink támogatása, de ugyanennyire fontos a munkatársak odafigyelése és megbecsülése, hiszen a kiégés kialakulásában, a legújabb kutatások eredményei szerint, a munkahelyi légkör fontos szerepet játszik. A munkáltató többféleképpen biztosíthatja a megfelelő munkakörülményeket, például a túlórák csökkentésével vagy megfelelő ütemezésével, jól körvonalazott kompetenciahatárokkal és feladatmeghatározásokkal, a feladatok közti rotáció lehetőségével, valamint a munkaidőben a megfelelő pihenési idők beiktatásával, hogy csak néhány általános szempontot említsünk” – foglalta össze tanácsait Fülöp Emőke.
Forrás: Budai Egészségközpont
Fotó: Profimedia – Red Dot
 |
 |
 |
 |
 |