Egészen régóta egy idézet van az ágytámlámra fűzve, pedig alig néhány idézettel
Egészen régóta egy idézet van az ágytámlámra fűzve, pedig alig néhány idézettel találkoztam életemben, ami tényleg sokat jelent nekem. Walt Disney azt mondta, hogy minden álmunk beteljesülhet, ha megvan bennünk a bátorság, hogy valóra váltsuk őket. De akkor hová tűnik sokszor az a bizonyos kurázsi?
A fa meg az elefánt története
Meggyőződésem, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint ahol adott pillanatban tartunk (sok értelemben), az elménk viszont rendkívül fogékony a racionális korlátokra, így hatékonyan tudjuk akadályozni is saját magunkat. Nemrég részt vettem egy kurzuson, ahol egy Londonban élő fantasztikus egyiptomi pszichoterapeuta, Dr. Menis Yousry elmesélt egy történetet.
Indiában az elefántokat fizikai erejüknél fogva számos fontos munkában haszonállatként is dolgoztatják, például építkezések során. Döbbenetes fizikai erővel bírnak, ám fiatal korukban elegendő éjszakánként egy fához kötni őket, hogy ne kóboroljanak el. A kiselefántok annyira megszokják a röghöz kötöttséget, hogy később, több tonnányira nőve, már ki sem kell őket kötni a fához, maguktól ott maradnak éjszakára.
Valahogy mi is így vagyunk ezzel: megvan a fa meg a körülötte lévő terület, amit nevezhetünk komfortzónának, és az a benyomásunk – pontosabban az egónak – hogy be vagyunk szorítva ebbe a térbe. A legtöbb célt tehát egészen egyszerűen azért nem érjük el, mert már a célkitűzés pillanatában akadályt gördítünk magunk elé: az kívül esik a belátható téren, és túl nagy bátorság kéne belevágni az oda vezető útba. Neked mi a fa, és hol az a cél, ami abszolút kívül esik a komfortzónádon? Biztos, hogy nem valósítható meg? Mi tudna kimozdítani onnan?
Egyszer volt, egyszer lesz…
Talán gyerekkorunkban túl sokat láttuk, hogy a mesékben a végén jön csak a boldogságot hozó fordulat. A másik lehetőség, hogy a jelenben elindulni valami felé egyszerűen túl nagy macerának tűnik, úgyhogy inkább odázzuk. „Majd egyszer elkezdek edzeni.” „Majd egyszer szeretnék önkénteskedni egy alapítványnál.” Ismerős? Pedig azok, akik haldokló betegekkel beszélgettek életük végső napjaiban, gyakran hallják, hogy mennyire bánják az emberek a halál torkában azt, hogy miért nem élték az életüket inkább a vágyaik, szívük hangja szerint. Ne várj tehát holnapig, mert már ma is kigondolhatod, hogy a te terveidhez milyen apróbb lépések vezetnek! Írj listát, időbeosztást, így a részcélokon keresztül közelebb érezheted magad a grandiózusabb tervekhez.
Élvezd!
Sok ideig hajszolni valamit, aztán amikor megvan, azt érezni, hogy tulajdonképpen nem is olyan izgalmas – akkor a legrosszabb ez, ha véres verejtékkel izzadtunk odáig. Mi értelme hajszolni valamit, ami ugyan elérhető, az odáig vezető útban azonban semmi élvezetes nincs? Gondold át, hogy ha eléred, amit most akarsz, az valóban boldoggá tesz-e majd. Képzeld el, milyen lenne, ha már megtörtént volna: milyenek lennének úgy a mindennapok, milyen tekintetben változna az életed és hogyan? Mindez vonzó? Éljen! Ha nem, akkor gondold át, hogy mi az, ami tényleg inspirációt ébreszt benned, amint a megvalósulásáról ábrándozol.
Te vagy a főszereplő?
Mit éreznél, ha visszanézve egy bizonyos időszakot később, életed színdarabjában, teljes felvonásokat találnál, amik másokról szólnak? Azok a dolgok is elérhetők, amelyek inkább valaki más számára jelentenek elégedettséget, de az biztos, hogy a motivációd nem lesz akkora, mintha magad miatt tennél lépéseket. Bármi is a helyzet, gondold végig, hogy a célod számodra miért fontos. Láss csodát, a kifogások is csak jelentéktelen kellékekké válnak majd!
A cikk szerzője:
Dienes Angéla
coach, viselkedéselemző
www.dienesangela.com, angela.dienes1@gmail.com, +36303063593
Pszichológia, kommunikáció és nemzetközi kommunikáció szakon diplomázott, life coach képesítést is szerzett. Tavaly jelent meg a párválasztás pszichológiájáról szóló, Csábításra születtünk című könyve. Bátran keresd, ha inspirációra vágysz céljaid elérésében, családi, párkapcsolati gondjaid vannak, vagy elakadtál egy élethelyzetben.
 |
 |
 |
 |
 |