Csala Zsuzsa óriási nevettető volt, pedig a magánélete tragédiáktól nem volt mentes.
Csala Zsuzsa a magánéletében zárkózott ember volt – írja a Meglepetés.
„Édesanyám nevelt engem és a testvéreimet, ő jelentette a gyerekkorom – mesélt egy interjúban egykor Csala Zsuzsa, akinek édesapja korán elhagyta a családot, és Amerikába disszidált. – A körülmények nem voltak jók, mert háborús gyerek vagyok, és még emlékszem a bombázásokra. Mélyen belém ivódott a rettegés, a félelem, a menekülés, szóval minden, ami ezzel jár. Nem voltam boldog gyerek, mert állandó félelemben éltem.”
16 évesen, korkedvezménnyel felvételt nyert a színművészetire, de harmadéves korában eltanácsolták.
„Az ő legnagyobb erőssége a humora volt. Ezt anyám nevelte belém, mert a sok rosszat nem lehetett volna másképpen elviselni, ha az ember nem nézi az élet humoros oldalát. Azt, hogy minden rosszban van valami jó. Jó az, hogy a rosszat azért viselem el, mert tudom, hogy van jó is. Tehát ezért tudom megbecsülni a jót. Mert azt is tudom, mi a rossz” – nyilatkozta a színésznő, aki ugyan a Színművészeti Főiskolát nem fejezte be, de a szakma hamar rátalált, és a kabarék világa egész életében a tenyerén hordozta.
 |
 |
 |
 |
 |