Figyelj oda! Így beszél a tested az állásinterjún

Kutatások szerint kommunikációnknak csak egy kis hányadát – körülbelül mintegy 15 százalékát – alkotják a szavak, jóval fontosabb szerepe van a nonverbális jeleknek, azaz a testbeszédnek. Nincs ez másként az állásinterjún sem, a különbség annyi, hogy míg egy baráti összejövetelen nyugodtan elengedhetjük magunkat a gesztusainkat illetően, addig a felvételi beszélgetésen nagyon oda kell figyelnünk testbeszédünkre is, hiszen a jövőnk múlhat az eredményen. Milyen jelek utalnak arra, hogy az interjúztató unja, amit mondunk? Miből jöhetünk rá, hogy félrevezet bennünket? Varga Zsolt szakértőt kérdeztük.

Az interjúalany

A kommunikáció már a belépéskor elkezdődik.

–          Fontos, hogy a bemutatkozás pillanatában úgynevezett nyitott pozícióban álljunk, ne fogjuk például a táskát magunk előtt, és karunkat se kulcsoljuk össze testünk előtt. Testtartásunk legyen határozott, ezt úgy érhetjük el, hogy kihúzzuk magunkat. Lényeges továbbá, hogy ne álljunk féloldalasan, mindkét lábunkra azonosan helyezzük a súlyt. Ezt a pozíciót csak egy-két másodpercig kell tartanunk, utána jöhet a kézfogás.

–          Tenyerünk álljon függőlegesen, a lefelé néző tenyér ugyanis agresszivitást sugall, a felfelé néző pedig – akárcsak a koldusé – a behódolást jelképezi.

–          Bemutatkozáskor nézzünk az interjúztató szemébe, a félrepillantás bizalmatlanságot kelt, és bizonytalanságra utal. Mosolyunk ne legyen hollywoodi, azaz ne látsszon minden fogunk, ehelyett visszafogottan, már-már a szemünkkel mosolyogjunk.

Természetesen ezután sem engedhetjük el magunkat, a leülésnél is számos apróságra kell figyelnünk.

–          A széken úgy kell helyet foglalnunk, hogy elérjük a lehető legegyenesebb testtartást. Ezt úgy tudjuk megoldani, ha a fenekünket a szék háttámlájának és lapjának kereszteződésébe helyezzük, így a hátunk akarva-akaratlanul egyenes lesz.

–          Karjaink ne álljanak szimmetrikusan, mivel az azt jelzi, hogy idegesek vagyunk. Egyik karunkat tegyük a szék karfájára egyenesen, a másikat pedig kicsit hajlítsuk be, mintha írnánk. Ne fogjuk egyik kezünkkel a másikat, és az összekulcsolást is kerüljük, mivel az szorongást jelez.

–          Ahhoz, hogy a beszélgetés alatt jó benyomást keltsünk, próbáljuk meg óvatosan utánozni a kérdező gesztusait. Ha hátradől, mi is dőljünk hátra, ha leteszi az asztalra mindkét kezét, akkor mi is tegyünk így. Így elősegítjük azt, hogy szinkronba kerüljünk a partnerrel, ami jó hatással lesz a beszélgetésre. Lényeges, hogy ezt ne vigyük túlzásba, az ugyanis kifejezetten idegesítő.

A cikk folytatását keresd a Maxima Magazin 18. számában!