Írj naplót a kiegyensúlyozott életért

Az ember társas lény, ezért gyakran érezzük úgy, hogy szükségünk van egy beszélgetésre, máskor pedig az is elég volna, ha valaki csak meghallgatna. A mondatokká formált gondolatok átsegítenek a nehéz időszakokon, megkönnyítik a veszteségek feldolgozását, és a fontos döntéseket is egyszerűbb lesz meghoznunk, miután a lehetőségekről beszéltünk.

Előfordulhat azonban, hogy még a legközelebbi hozzátartozóinkkal sem szeretnénk megosztani bizonyos gondolatainkat, vagy csak nem akarjuk mindennapos, csip-csup dolgainkkal terhelni őket. Ilyenkor sokan felelevenítik kamaszkori hagyományukat, és naplóírásba fognak.

Miért jó a napló?

A kimondott és a leírt szónak ereje van. Ha egy gondolatunkat egyszer leírtunk, azt nem vonhatjuk vissza, nem tagadhatjuk le még magunk előtt sem. Ugyanakkor érzelmeink papírra vetésének gyógyító ereje is van. Pszichológusok gyakran kérik arra depresszióból, vagy függőségből kilábaló betegeiket, hogy vezessenek naplót, de természetesen a kevésbé drasztikus válságok, vagy éppen a súlyos veszteségek feldolgozásában is segít az írás. Amikor naplót írunk, nem kell mások véleményével számolnunk, ezért nem is kell mások elvárásainak megfelelnünk. Csak rajtunk áll, mit és hogyan örökítünk meg, így a naplónk visszaolvasásával közelebb kerülhetünk önmagunkhoz. Ha őszintén és nyíltan meséltünk viselt dolgainkról, akkor a naplóolvasás fel fogja tárni az ok-okozati viszonyokat, látni fogjuk, mikor követtünk el hibákat, mikor kergettünk hamis illúziókat, és azt is megtudhatjuk, hogy mi tett minket boldoggá. Tulajdonképpen szinte kívülállóként, objektíven szemlélhetjük a saját sorsunkat, és ez segíthet abban, hogy a későbbiekben helyesen irányítsuk azt.

Miért nehéz?

Sokan nehezen vetkőzik le a hétköznapokban magukra öltött szerepeket, még akkor is a társadalmi normáknak igyekeznek megfelelni, amikor csak önmaguknak írnak. Ilyenkor próbálják magukat a hibáik miatt mentegetni, vagy érzelmeiket más színben feltüntetni. Őszintének lenni nehezebb, mint gondolnánk, de ha kitartóan próbálkozol, néhány bejegyzés után rá fogsz kapni az ízére. Ekkor azonban újabb nehézséggel kell szembenézned: kevés kellemetlenebb dolog van, mint például egy rosszul sikerült első randi után arról olvasni, hogy néhány nappal korábban még biztos voltál benne, hogy ez a férfi lesz a nagy ő, és mindenben tökéletes lesz az összhang köztetek. Sokan ilyenkor ostobának, megalázottnak érzik magukat, de ne feledd, hogy senki sem tévedhetetlen, a lelkesedés és az álmodozás nem bűn, hibáinkból pedig csak úgy kovácsolhatunk erényt, ha tanulunk belőlük!

Elektronikus napló vagy csatos könyv?

Naplót apró lakattal zárható könyvecskébe éppúgy lehet írni, mint egy kockás füzetbe, vagy éppen az internetre. A blogok manapság egyre népszerűbbek, nagy előnyük, hogy miközben megőrizheted az anonimitásodat, azt is megtudhatod, hogy mások mit gondolnak arról, amit leírtál. Ez a lehetőség sokakat vonz, bár megvan a maga veszélye is: az interneten sok a rosszindulatú kommentelő, akik – szintén a névtelenség pajzsa mögé bújva – nem rejtik véka alá negatív véleményüket sem. Az arc nélküli hozzászólók, mivel nem kell félniük a számonkéréstől, igen csak könnyen ítélkeznek és tesznek úgy, mintha ők soha nem hibáznának, ezért korántsem biztos, hogy a bejegyzéseidre írt reagálások egy valódi párbeszéd során is hasonlóak lennének. Mindemellett a világhálót rengeteg sok olyan ember is böngészi, akik véleménye számodra is érdekes és értékes lehet, így ha nem félsz a kritikától, nyugodtan tegyél egy kísérletet a blogírásra!