Megint egy pasi, aki nem akar felnőni? – a Pán Péter szindróma

Az örök kamasz

Egyre gyakoribb jelenség a harmincas férfi, aki még mindig a szüleivel él és anyuka főztjét eszi. Az előnyök egyértelműek: mosnak-főznek rájuk, esetleg ki is takarítanak, azon pedig már rég túl van a család, hogy mindezen kívül beleszóljon fiacskája életébe. Így végül is szabadon és kényelmesen élhetnek a gyerekkortól szabadulni nem akaró férfiak. Vagy inkább fiúk.

Létezik persze az egyedül élő, tinédzser játékokat játszó, haverokkal söröző és dartsozó változat is. Nem gondolkodik családalapításon, kerüli a felelősségteljes döntéseket, valójában – annak ellenére, hogy dolgozó, pénzkereső és biológiailag érett férfi – megragadt a kamaszkorban. Ezért is nevezik sokan ezt a jelenséget találóan Pán Péter szindrómának, ami a felnőttkort megvető és elutasító, örök gyermek Pán Péterről kapta a nevét.

Mi állhat a háttérben?

A pszichológusok szerint ennek az állapotnak az oka részben az önbizalomhiány, és az ebből is fakadó céltalanság. Nem könnyű kimászni a gyermeki lét gondtalanságából, és elhagyni a biztonságot valami bizonytalanért. Kockázatos olyan célokat keresni, amelyek a bukás, a sikertelenség lehetőségét is magukban rejtik, és nehéz ezekért küzdeni. Ehhez valóban önbizalom és persze felnőtt önállóság szükséges.

Nem szabad megfeledkeznünk a szülők felelősségéről sem, hiszen ezek a férfiak (és persze nők is) gyakran nagyon zárt családokból kerülnek ki, ahol rendkívül szorosan fogják őket. A család mellett a társadalom változásai is hozzájárulhatnak a hasonló életmód kialakulásához, hiszen manapság a bulizás, a szabadság, a gondtalanság és a felelősség nélküli élet sokszor értékesebbnek tűnhet, mint egy biztos családi háttér, és a családért vállalt felelősség, amely időnkét korlátokat is jelent az ember életében. És ahogyan a kamaszok szemében vonzó lehet a társadalmi normák megszegése, így ezeknek a férfiaknak is vonzó lehet a gondolat, hogy „nem álltak be a sorba”, és nem váltak nyakkendős családapává.

Hogy lesz ebből kapcsolat?

Természetesen egy ilyen pasi nagyon is megnyerő lehet, játékos humorával, gondtalannak tűnő életmódjával. Mit tehetsz, ha reménytelenül beleestél egy harmincas kamaszba? Ha te magad nem tartozol a felnőni képtelen fiatalok közé, valódi kapcsolatra, és később családra vágysz, akkor a legjobb, ha megpróbálod elfelejteni, és keresel valakit, akivel ez kevésbé kockázatos.

Ha a szerelem már annyira magával ragadott, hogy erre nem látsz esélyt, kitartással és türelemmel talán megvárhatod, amíg melletted érik férfivá az illető. Persze nem könnyű együtt élni valakivel, aki még mindig saját magát keresi és fogalma sincs, hogy mit vár az élettől. Ha úgy érzed, megéri, mert mindezek ellenére egy kincsre bukkantál, hajrá, türelem rózsát terem. Megváltoztatni semmiképp se próbáld, hiszen ha nem belülről jön a vágy a változásra, nincs értelme az egésznek. Ráadásul nem tudhatod, hogy néhány év múlva nem bukkan-e fel újra a gyermeki énje, és nem zúzza szét a már kialakult kapcsolatot.