Befizetetlen csekkek, hegyekben álló szennyes, a barátnőnk párkapcsolata, a főnök egészségi állapota, az állásunk biztonsága – ezek töltik ki a gondolataink tetemes részét. És ha marad időnk, a saját boldogságunk. Éreztük már úgy, hogy 48 óra sem lenne elég arra, hogy az aggodalmaink végére érjünk? A jó hír, hogy mindez teljesen normális. Az ősember úgy […]
Befizetetlen csekkek, hegyekben álló szennyes, a barátnőnk párkapcsolata, a főnök egészségi állapota, az állásunk biztonsága – ezek töltik ki a gondolataink tetemes részét. És ha marad időnk, a saját boldogságunk. Éreztük már úgy, hogy 48 óra sem lenne elég arra, hogy az aggodalmaink végére érjünk? A jó hír, hogy mindez teljesen normális. Az ősember úgy lett „összegyúrva”, hogy képes legyen a hirtelen útjába álló nehézségekre azonnal reagálni. Vagyis a stressz tulajdonképpen életmentő. Manapság azonban a minket érő stresszhatások annyira megszaporodtak, hogy könnyen maguk alá temetnek. Ha hagyjuk. Mi nők ráadásul érzékenyebben reagálunk a stresszre, az éberségük azonban segíthet a túlélésben. Tanuljunk meg „jól” aggódni – a pozitív hozzáállás félsiker.
1. „Engem senki sem szeret”
Vajon a barátnőnk azért olyan szűkszavú a telefonban, mert megbántottuk valamivel? A negatív megítéléstől való félelem teljesen normális, ösztönös érzés. Ez az úgynevezett szociális összehasonlító képességünk azért fejlődött ki sok-sok évvel ezelőtt, hogy megóvjon a törzsből való kiutasítástól. Ez a magyarázat arra, miért aggódunk folyton azon, kedvelnek-e minket az emberek, és ezért törekszünk arra, hogy minél inkább megfeleljünk a környezetünk elvárásainak. Míg azonban egy törzset alig pár ember alkotott, addig manapság lényegesen több emberrel állunk kapcsolatban, akikkel akaratlanul is összehasonlítjuk magunkat, és akiknek számít a véleménye.
Ne aggódj! „Ha nem érezzük elég értékesnek magunkat, az mindig bizonyos fokú önbizalomhiányból fakad. Akiket gyerekkorukban sokat bántottak, kritizáltak, hajlamosabbak negatív gondolatokat táplálni magukkal kapcsolatban. Keressünk olyan szituációkat, amelyekben sikeresnek érezhetjük magunkat, szenteljünk több időt a kedvenc időtöltéseinknek, járjunk közösségbe, barátok közé” – mondja Kun Zsuzsa pszichológus. Ne vegyünk mindent magunkra, és hagyjunk fel azzal a feltételezéssel, hogy az emberek minden egyes reakciója rólunk szól. Tudatosítsuk magunkban, hogy nem tettünk semmi rosszat.
2. „Soha nem találom meg az igazit”
Egyedülállóként valószínűleg minden balul sikerült randi és minden egyes Facebook-státusz, amelyben valaki házasra vált, egy újabb fájdalmas döfést jelent. Míg a nők csupán 21 százaléka aggódik az egyre hangosabban ketyegő biológiai órája miatt, addig ennél lényegesen többen félnek attól, hogy nem találják meg a számukra ideális társat.
Ne aggódj! „Ha folyton valaki olyanról ábrándozunk, aki nem viszonozza az érzéseinket, vagy egyszerűen egy irreálisan tökéletesre álmodott férfi képe lebeg a szemünk előtt, elképzelhető, hogy valójában éppen mi magunk vagyunk, akik nem tudunk vagy nem akarunk komolyan elköteleződni. Fejlesszük az önismeretünket, realizáljuk a vágyainkat, és addig is koncentráljunk az élet más területeire” – tanácsolja Kun Zsuzsa. Foglalkozzunk többet azokkal a hobbikkal, amelyeket szeretünk. Ez akár lehetőséget is teremthet az ismerkedésre.
A cikk folytatását elolvashatod a Marie Claire legfrissebb számában!