Vagy lefagysz vagy kalapálni kezd a szíved, de az biztos, hogy egész napod el van rontva? Ne dühöngj, inkább
Vagy lefagysz vagy kalapálni kezd a szíved, de az biztos, hogy egész napod el van rontva? Ne dühöngj, inkább győzd le a mumusodat!
Egyáltalán nem szeretünk általánosítani, de sorry, most kicsit kénytelenek leszünk: öt csajból négynek évekkel a szakítás után is megdobban a szíve, kipirul az arca, és dadogni kezd, amikor összefut a volt szerelmével. Lehet fergeteges buliban, lelkizős kávézgatás közepén, vagy akár a Skype-on – ha felbukkan az ex, még az amúgy bátor, dögös és mindenre elszánt csajok közül is a legtöbb jégszoborrá fagy. A felolvadást követően pedig két opció lehetséges: vagy elbújnak a kabátjuk alá, vagy rögtön megnézik, nem fénylik-e az orruk – mert ilyen esetben a tökéletes külső kötelező tartozék!
Nosztalgiából bűnbánat
Persze nyilvánvaló, hogy amikor megjelenik valaki a múltból, akivel annyi közös emlékünk van – csodálatosak és pokoliak egyaránt –, legszívesebben homokba dugnánk a fejünket. „Látta, ahogy zokogtam.” „Látott, amikor kikeltem magamból és tomboltam.”, „Megalázott, összetörte a szívemet.” ”Látott meztelenül…” Efféle gondolatok kavarognak a fejünkben, miközben gyakran még mindig ott pislákol a szívünk legmélyén egy kis szikrányi szerelem-féle… És akkor a szexuális vonzalomról még nem is beszéltünk! Spiccesen összefutni vele komoly esély egy nosztalgikus éjszakára – és egy bűnbánó reggelre. Az expasi kicsit olyan, mint a torta, amiből betegre ettük magunkat múlt héten: a farmert kigombolva a pokolba kívántuk, a hasfájós éjszaka után látni sem akarjuk többé, és pár nappal később inkább elkerüljük a cukrászdát, nehogy ismét elcsábuljunk…
Ki a hunyó?
Az igazi gond akkor kezdődik, amikor már minden sarkon akad egy elkerülendő „cukászda”. „Jaj, arra a koncertre ne menjünk, mert tuti ott lesz ő is.” „Azonnal hajat kell mosnom, mert a Facebook-on ‘ott leszek’-et nyomott a bulira.” És a kedvencünk: „Nem költözhetek Londonba, mert azt hinné, miatta megyek el.” Lányok, meddig fogjátok a saját, értékes életeteket az expasi-mumusokhoz igaztani? Nem lenne szimplább, bevenni egy „whatever-tablettát”, és élvezni az életet? Ha neki kellemetlen, hogy létezel, kerüjön el ő, nem igaz? Ha pedig nem teszi, az annak a jele, hogy szerinte igenis képesek vagytok arra, hogy felnőttként beszélgessetek. Az igazság ugyanis az, hogy nem a pasi a mumus, hanem – kapaszkodj meg – a saját gondolkodásmódod. Valójában ugyanis nem katasztrófa, és nem is ciki, hogy annyi mindent tudok egymásról. Épp ellenkezőleg: óriási előny és biztos alap arra, hogy barátok legyetek.
A cikk folytatását elolvashatod a legújabb Maxima magazinban!
Fotó: Profimedia – Red Dot
 |
 |
 |
 |
 |