Új élet, új barátság – Így barátkozz, ha külföldre sodor az élet!

Ha hasonló szituba keveredtél, íme pár sztori, amelyekből erőt meríthetsz a havervadászathoz.

Hiába tudjuk: „boldog élet rád csak barátok közt vár”, ha más városba, országba költözünk, felmerül a kérdés: hol és hogyan szerezzünk új, megbízható haverokat? Egyáltalán, lehet felnőttkorban igazi barátságokat kötni? És ez felülírhatja-e az eddigi „öribari” viszonyokat? Tiszta zsákbamacska: egyiknek sikerül, a másiknak nem. Pedig csak néhány örök igazságot kellene követni.

„Velem volt a gond: féltem nyitni”

„Kilenc éve már, hogy Kárpátaljáról Magyarországra települtünk a családommal – meséli Viktória (28). – Akkor még nem beszéltem a nyelvet, és mivel gyesen voltam a kislányommal, nem is nagyon mozdultam ki otthonról. Magányos voltam, és úgy éreztem: mindenki ellenem van. Jó időbe telt, mire rájöttem: velem van a gond, én félek nyitni. Ekkor döntöttem úgy, a baba bölcsibe megy, én meg egy új munkahelyre. Mivel könyvelői végzettségem van, könnyen találtam munkát. Itt ismerkedtem össze Klárival. Nagyon türelmes volt hozzám, szinte tőle tanultam meg rendesen magyarul. Mire minden kerek lett, otthon lettek zűrök: elváltunk, és mivel egy másik városban kaptam csak új munkát, megint mindent a nulláról kellett újrakezdenem. De most már nem estem kétségbe, tudtam, hogy menni fog a dolog! Hiszen már megtanultam, hogy érdemes jó előre szólni: bocsi, nem vagyok magyar, nem beszélek tökéletesen – ez mindig mosolyt csal az emberek arcára, és ettől kezdve könnyen megy a kommunikáció. A nyitottságommal sok különleges embert vonzottam magamhoz, akik már örökre a barátaim maradnak. Sőt, így találtam meg az új szerelmemet is, hiszen a kapcsolatunk barátsággal indult.”

Viktória tanácsa: „Úgy viselkedj az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled is viselkedjenek mások. Ha pedig a nyelvi különbség miatt izgulsz, ne tedd! Épp ez lehet az előnyöd is: segít abban, hogy felkaroljanak.”

„Csak az tölt fel, ha magyarul barátkozhatok”

„Sikerült-e beilleszkednem Angliában? Csak részben – meséli Timi (30), aki vőlegényével másfél éve költözött ki egy Manchesterbe. – Biztos az is szerepet játszik a dologban, hogy nem érzem nagy szükségét a nagy barátkozásnak. Nem szeretnénk ugyanis itt élni, csak határozott időre, négy évre mentünk ki dolgozni. Mégis, fura hogy így alakult, hiszen jól beszélem az angolt, és elég nyitott személyiség is vagyok. A helyzetet még az is menti, hogy itt élő magyar haverokat a közösségi oldalakról viszont szinte azonnal szereztem. Persze a munkahelyen vannak angol kollegák, akikkel jóban vagyok, de nem hiszem, hogy valaha is nagy barátságba kerülnék velük. Szabadidőmben inkább skype-olok az otthoni barátnőimmel. Ez sokkal többet ér.”

Timi tanácsa: „Értékeld a régi barátaidat, akik, bárhol legyenek is, de szánnak rád egy-egy fél órát a neten. Plusz keresd meg azokat a magyarokat, akik abban a városban élnek, ahol éppen te átmenetileg fogsz. Meglásd, anyanyelvűekkel könnyebb a barátkozás, és idegenben jobban számíthatsz a segítségükre is.”

A cikk folytatását elolvashatod a legújabb Maxima magazinban!

Fotó: Profimedia – Red Dot