Az előre megírt, örök vonzalom csupán mese?

Legtöbbször az ünnepek körül tör rám az érzés: nem akarok több enyelgő párt látni az utcán vagy romantikus dalt hallani a rádióban… Mindenki tartsa meg magának a boldogságát! Hónapok óta vagyok szingli, aminek sokat köszönhetek, mert ez idő alatt csakis magamra figyeltem. Például így vált belőlem rendszeres futó vagy még ügyesebb újságíró. De most már vágyom egy pasira, aki értékeli mindezt. Mégsem találom. Ezért nehéz elviselni az ünnepi szerelemáradatot körülöttem. Idén azonban a rossz érzés elmaradt. Minden egy ismerősöm mesébe illő történetével kezdődött.

Higgy, mert létezik!

Niki tizenhárom éves volt, amikor a Balatonon töltötte a nyarat a szüleivel. Egyik nap átment hozzájuk a szomszédból egy huszonéves srác valamit kölcsönkérni. „Amikor megláttam, azt hittem, elájulok. Még sosem éreztem ilyet azelőtt” – győzködött izgatottan. A fiú is így volt ezzel, át is ment másnap is, majd azután is… csak hogy találkozzanak. Azonban még egy csók sem csattant el közöttük, mivel a srácot érthetően zavarta a köztük levő tizenegy év korkülönbség. Aztán eljött az ősz, és elváltak egymástól. „Fiatal voltam, de ahhoz nem, hogy tudjam: ez bizony szerelem. Még most is megvannak a nyolcadikos füzeteim, tele szívecskékkel és bennük a kettőnk nevével”– emlékszik vissza mosolyogva a lány, és azt tervezi, hogy nászajándéknak bekeretezteti ezeket a lapokat, hogy meglepje velük a fiút. Igen, Őt. Niki tizenkilenc éves volt, amikor egy nagy bevásárláskor váratlanul szembetalálkozott vele. Együtt keresgéltek a paradicsomok és a paprikák között… Amint meglátta, odament hozzá, egy pillanatig sem hezitált. Hiszen régóta várt erre a napra. A srácnak kellett egy másodperc, hogy felismerje az akkor már nőies, érett Nikit, de ő sem felejtette el a lányt. Még aznap este elmentek egy közeli kávézóba, ahol zárásig beszélgettek. A gyűrű egy év múlva már Niki ujján volt, jövő nyárra tervezik az esküvőt. „Hatalmas ajándéknak tartom ezt a szerelmet – biztos  vagyok benne, hogy előre meg volt írva. Ezért féltem is, nem is szoktam beszélni róla. Neked azért meséltem el, hogy higgy benne. Mert létezik!” – súgta meg nekem.

A tengeren át

A sors biztosra akart menni, hogy tényleg higgyek a szerelemben. Ezért pár napra Niki sztorija után összefutottam egy rég nem látott barátnőmmel. Ivettet is az egyetemen ismertem meg, viszont ő előbb végzett, hogy kiköltözhessen a párjához Egyiptomba. Annyira mocorgott bennem az előző történet, hogy muszáj volt megkérdeznem, ő mennyire érzi a saját szerelmüket előre elrendeltnek. Határozottan állította, hogy teljes mértékben, és volt, aki meg is erősítette ebben. Pár évvel ezelőtt ugyanis ellátogatott egy médiumhoz, mert bizonytalan volt egy egyiptomi nyári munkával kapcsolatban. A barátnőitől hallott a hölgyről, aki állítólag képes az „égiekkel” kommunikálni. Ivett már másnap csomagolt, hiszen olyan választ kapott tőle, ami nem hagyta nyugodni: menjen, mert odakint fogja megtalálni élete szerelmét is. Így is lett. Megismerkedett valakivel, aki rögtön elrabolta a szívét. Amíg a lány itthon egyetemre járt, a szerelmesek folyamatosan ingáztak a két kontinens között. Amint pedig Ivett megkapta a diplomáját, végleg kiköltözött Egyiptomba.

Azt kívántam, valaki csípjen meg, hogy felébredhessek. Nemrég még keseregtem a szingliségemen, most pedig két, tündérmesébe illő történet miatt elkezdtem hinni a szerelemben. Elhatároztam, én is felkeresem ezt a különleges képességű hölgyet.

A cikk folytatását elolvashatod a legújabb Maxima magazinban!

Fotó: Profimedia – Red Dot