Igen vagy Igen? – Avagy mi változik meg a kimondott “IGEN” után?
Lényegében semmi, voltaképpen minden. Az „Igen” kimondását követően az egész kapcsolat más értelmet nyer. Attól kezdve a “barátom” már nem csak a “párom”, vagy az „élettársam” és a “vőlegényem”. Hanem a férjem. És ez teljesen más dimenzió. Más kötelék. Láthatatlan, ami mégis összetart.
A száraz tények alapján újra nő a házasságkötések, míg csökken a válások száma Magyarországon, valóban érzékelhetően kezd átfordulni az utóbbi években megszokott tartós kapcsolatok lényegi mivolta. Személyes ismeretségi körömben több házasságkötés is történt a közelmúlt során, és volt olyan kapcsolat is, ahol már több, mint 15 éve tartó szerelmet pecsételtek meg a boldogító igennel.
Minek köszönhető a házasodási kedv?
Jelentőségteljes érzelembéli különbség van a barátnői státusz és a feleségként való létezés között. Cukrász hasonlattal élve olyan, mintha egy francia krémest tennénk egy mérlegre egy oroszkrém tortával. Persze a krémes is finom, de egy teljes egész torta, az mégis egy kerek egész. És így van ez rendjén, egy érzelmileg érett felnőtt kapcsolatban is. Ami akkor tud kiteljesedni, ha az összetartozás már nem csak jelképes, hanem tetten érhető.
A kötelék, ami összetart
Alapvetően az elköteleződéshez, a hűséghez, az összetartozás érzéséhez nincs szükség lánykérésre, eljegyzésre, ceremóniára, anyakönyvi kivonatra, gyűrűre, fehér ruhára, menyasszonyi táncra, névmódosításra. Az érkezik a szerelem érzésével, amikor beleengedjük magunkat a boldogságba. Érezni azt, hogy szeretnek, megbecsülnek, vigyáznak, féltenek, elismernek, értékelnek, elfogadnak, bíznak, az nem családi állapot kérdése. Ezek egy egészséges, érett, felnőtt párkapcsolat lételemei. De valahogy ez az egész lényegi állapot teljesen más értelmet nyer, ha már nem a barátom, a párom, a vőlegényem, hanem a férjem az, akivel az életemet megosztom. Akihez hozzátartozom. Akinek a felesége vagyok.
Divatba jön a régimódi
Amikor a nagymamám 1957-ben 21 évesen elvált a nagypapámtól és egy 2 éves kislánnyal egyedül maradt, az akkori társadalmi normák számra megbotránkoztató döntést hozott. Igaz, ő azóta sem ment férjhez, és a mai napig köszöni szépen, tökéletesen jól elvan egyedül. A világ azóta rengeteget változott, mára az is elfogadott lett, ami 60 éve még elképzelhetetlen volt, de talán a szerető családban felnövő gyermekek élvezhetik leginkább azt a régi-új trendet, hogy házasságban élni mégiscsak jó.
Fotó: 123RF
 |
 |
 |
 |
 |