Pletykálni tilos – mégis szinte mindenki csinálja. Legyen szó hírességekről, szomszédokról vagy munkahelyi történetekről, a „ki mit mondott” és „mi történt valójában” típusú beszélgetések mágnesként vonzzák a figyelmet. De vajon miért nem tudunk ellenállni a pletykáknak? A pszichológia választ ad.
A pletyka évezredek óta kíséri az emberi közösségeket. Már az ősi törzsekben is elengedhetetlen szerepe volt annak, hogy az emberek információt cseréljenek egymásról – ez segített a csoportkohézió fenntartásában, a megbízhatatlan tagok kiszűrésében és a társadalmi szabályok megerősítésében. Robin Dunbar evolúciós antropológus szerint a pletyka volt az a „szociális ragasztó”, amely lehetővé tette, hogy nagyobb közösségek is összetartsanak.
A modern pszichológia úgy látja, hogy a pletykának három fő funkciója van. Az első az információmegosztás: a közösségen belül könnyebben eligazodunk, ha tudjuk, ki milyen viselkedést tanúsított. Például ha valaki megbízhatatlanul teljesít a munkahelyen, arról hamar híre megy – így mások fel tudnak készülni. A második funkció az önmegerősítés. Amikor valakiről negatív történetet hallunk, hajlamosak vagyunk összehasonlítani magunkat vele, és ettől jobbnak, kompetensebbnek érezzük magunkat. A harmadik funkció a kapcsolatépítés: közös titkok és beszélgetések során közelebb kerülünk másokhoz, hiszen a pletyka intimitást teremt, még ha felszínes formában is.
Érdekes módon a pletyka nem mindig negatív. A kutatások szerint az esetek több mint fele semleges vagy pozitív tartalmú. Amikor valaki sikert ér el, előléptetik, vagy épp szerelmes lesz, arról ugyanúgy beszélnek az emberek – csak ez kevésbé kap rossz színt. A pozitív pletykák erősítik a közösségi normákat és jó példát mutatnak.
Mégis, miért kattintunk olyan könnyen a bulvárhírekre és a szóbeszédekre? Ennek egyik oka az evolúciós kíváncsiság. Az agyunk jutalmazó rendszere dopamint szabadít fel, amikor új és izgalmas információt kapunk. A pletyka pedig mindig valami „titokzatosat” ígér: belső információt, amit nem mindenki tud. Ez a kiszámíthatatlan jutalom teszi annyira csábítóvá.
Másrészt ott van a félelem kimaradástól (FOMO). Ha valaki nincs képben a legfrissebb történésekkel, könnyen kirekesztve érezheti magát. Ezért is nehéz megállni, hogy ne olvassunk el még egy hírt a celebek magánéletéről vagy a munkahelyi pletykákról.
Fontos azonban tudni, hogy a pletyka túlzásba vitele romboló hatású lehet: tönkreteheti a kapcsolatokat, bizalmatlanságot szül és hamis képet alakíthat ki emberekről. A pszichológusok szerint érdemes különbséget tenni a „társadalmi információ” és a „rosszindulatú szóbeszéd” között. Az előbbi segíthet eligazodni a közösségben, az utóbbi viszont inkább mérgező légkört teremt.
 |
 |
 |
 |
 |