5 megdöbbentő tévhit a dezodorokról

A legérdekesebb misztériumokat most igyekszünk megcáfolni, hiszen a dezodor mindennapjaink megbízható kelléke, melyet alaptalan félelmek és fölösleges gyanakvás nélkül használhatunk.

Az izzadás – főleg hónaljtájon – sokaknak okoz kellemetlenséget, nem hiába igyekszünk hosszú ideje védekezni ellene. Már az egyiptomi fáraók sírjában is találtak alumínium-kristályokat, melyeket valószínűleg az izzadás ellen vetettek be, az első valódi izzadásgátló termékek pedig 1888 óta vannak kereskedelmi forgalomban.

Drasztikus módszerekhez csak kevesen folyamodnak – ilyenek például a verejtékmirigyek eltávolítása sebészi úton, vagy a verejtékmirigyekhez kapcsolódó idegek átvágása, de botulinum toxin befecskendezésével is lehet blokkolni ezeket az idegeket – helyettük inkább az izzadásgátló dezodorok váltak az izzadás szabályozásának legnépszerűbb eszközévé.

1. tévhit: Minden dezodor gátolja az izzadást

Napjainkban kétféle dezodor-alaptípus létezik: az egyik típus izzadásgátló komponenst tartalmaz, a másikban pedig nincsenek izzadást akadályozó összetevők. Az előbbiek szabályozzák a verejték mennyiségét is amellett, hogy pusztítják a bőrünkön élő, kellemetlen testszagot okozó baktériumokat, illatanyaguk a szagok ellen is hat. Utóbbiak viszont nem az izzadást gátolják, hanem antibakteriális hatóanyaguknak és illatanyag-tartalmuknak köszönhetően csökkentik a kellemetlen testszagot. 

2. tévhit: Az izzadság büdös

Az izzadságnak önmagában nincs szaga, viszont a bőrön található (több tízmilliónyi négyzetcentiméterenként) baktériumok ezt tápanyagul felhasználják, és olyan anyagcseretermékeket állítanak elő, amelyeknek kellemetlen szaguk van: ez a testszag. A dezodorok olyan anyagokat tartalmaznak, melyek pusztítják a bőr felszínén élő baktériumokat, illatanyag-tartalmuk pedig elfedi a keletkezett szagokat.  Az izzadásgátló dezodorok emellett megakadályozzák azt is, hogy az izzadság a bőrfelszínre jusson – tehát nem „engedik”, hogy a bőrön található baktériumok „akcióba léphessenek”.

3. tévhit: Télen nincs szükség izzadásgátlásra

Télen a hideg miatt valóban kevesebbet izzadunk, mert az izzadás funkciója, hogy fenntartsa szervezetünk hőháztartását, ám ennek ellenére nem ajánlott télen hanyagolni a dezodor-használatot.
Normál esetben testhőmérsékletünk egyensúlyban van, a bejövő és kimenő hőmennyiség azonos. Melegben vagy mozgás esetén a bejövő hő mennyisége megnő, ezért melegünk lesz. Hogy az egyensúly visszaálljon, a test növeli a kimenő hő mennyiségét, méghozzá az izzadás segítségével. Ekkor a bőr felületéről elpárolgó nedvesség a testfelületünkről elvonja a hőt, így hűti a testet.
Az izzadás természetes folyamat – már a kisbabáknál is megfigyelhető. Kétféle oka lehet: érzelem vagy hőmérséklet (pl. testmozgás) válthatja ki. Hő hatására az egész testünkön izzadunk, míg érzelmek hatására általában a kezeken és a hónaljnál – ez télen is előfordul velünk, épp ezért nem érdemes mellőzni a dezodorhasználatot. Sőt, jó tudni, hogy minél edzettebb valaki, annál többet izzad. Ennek az az oka, hogy egy edzett testben a verejtékmirigyek is „edzésben vannak”, nagyobbak, és így több izzadságot termelnek.

4. tévhit: Ha dezodorral szabályozzuk az izzadást, azzal felborítjuk a testünk hőháztartását

Hihetetlen, de igaz: akár napi 10 litert is képesek vagyunk izzadni. Persze ettől nem kell megijedni, ez azért nem tűnik fel, mert a verejték fokozatosan termelődik, és folyamatosan párolog el a bőrünkről. Az izzadás normál mennyisége napi egy liter, ebből a hónaljnál keletkező verejték mennyisége mindössze 0,006 liter, vagyis kevesebb, mint a teljes mennyiség 1%-a. A hónaljnál keletkező izzadság mennyisége ennél gyakran többnek tűnik, mivel a karunkat általában a testünk mellett tartjuk, így akadályozzuk a verejték elpárolgását. Az itt keletkező verejték mennyisége nem nagy, viszont ez nem tud könnyen elpárologni, ezért nem tudja a testet hűteni. Emiatt ugyan nincs szerepe testünk hőháztartásának szabályozásában, ám a nedves környezet miatt kiváló élőhely a baktériumoknak, a hónaljban található apokrin mirigyek váladéka remek táptalaj számukra. Épp ezért ajánlott dezodort vagy izzadásgátlót használni, hogy  elkerüljük a kellemetlen helyzeteket.

5. tévhit: Az izzadásgátló dezodorok veszélyesek

Kutatások tucatját végezték már, hogy megvizsgálják, veszélyesek-e szervezetünkre az izzadásgátlókban található alumínium-vegyületek, de egyetlen kutatás sem mutatott ki ok-okozati összefüggést a dezodorok hatóanyaga és bármilyen betegség között. Ráadásul az izzadásgátló dezodorokkal a bőrbe jutó alumínium-vegyületek mennyisége elenyésző, táplálkozás során negyvenszer több jut a szervezetbe azonos idő alatt, az élelmiszerek ugyanis jelentős mennyiségű alumíniumot tartalmaznak.

Az izzadásgátlók működési elve, hogy nedvesség, azaz izzadás hatására a verejtékmirigyek kivezető nyílásában zselészerű dugót képeznek, így akadályozzák a verejtékezést. A bennük található alumíniumsók hatásmechanizmusa ugyanaz, legyenek akár szintetikusak, akár természetes eredetűek. Mivel az izzadásgátló akadályozza, hogy az izzadság a bőr felszínére jusson, ha pedig abbahagyjuk a használatát, ez a „dugó” megszűnik, és visszaáll a természetes állapot. Bőrünk teljes megújulási folyamata körülbelül 28 napot vesz igénybe, ez alatt a dezodorokkal a bőrbe juttatott alumínium-vegyületek is távoznak a bőrből.