„Nem csak egyetlen út létezik”

Az interjúnk valójában fesztelen beszélgetésnek indul. Bár életünkben először találkozunk, mégis olyan, mintha összefutottunk volna egy kis pletykálkodásra. Csak éppen nem egy kávézó a helyszín, hanem a fotózásnak otthont adó műterem. Napokkal később, amikor a beszélgetésünk jegyzeteit próbálom összerendezni, nehéz felidéznem, hol is kezdődött a hivatalos interjú.

A „jeges műsorban” utaltál arra – amikor a sikereidet és a szépségedet méltatta az egyik zsűritag –, hogy a te életednek mindenki csak a napos oldalát látja…
Akik reflektorfényben élnek, nem szeretnek beszélni a negatív oldalról, pedig mindenkinek vannak hibái. És persze arra is hajlamosak vagyunk, hogy a jót ne vegyük észre, és csak később jöjjünk rá, milyen értékes dolog van vagy volt a birtokunkban. Ellenben a rosszba könnyen belesüppedünk… Ez a jin-jang elve. Az embert annyi jó éri, amennyi rossz. (Közben kávét kér, és valahogy arra terelődik a szó, hogy nem próbált-e még leszokni róla.)

Amerikában többször vettem részt böjkúrákon, ahol tilos a kávéfogyasztás, de egyedül nem vágnék bele. Olyan típus vagyok, akit nagyon is befolyásol a közösség. De azért nem volt jó korgó gyomorral ágyba bújni. Én azt gondolom, mindenkinek van egy ideális súlya. Én ezt természetes súlynak nevezem.

És most hogy érzed magad? A természetes súlyodnál vagy?
A súlyommal nincs problémám, annak pedig kifejezetten örülök, hogy a csontsovány szépségideál az utóbbi időben veszített népszerűségéből. Régebben viszont megfordult a fejemben, hogy lehetnék egy kicsivel magasabb. Előfordul, hogy felugrik egy-két kiló, de úgy is jól éreztem magam a bőrömben, sőt, sok olyan visszajelzést kaptam, hogy jól is állt. Amikor pedig meg akartam szabadulni tőle, mindennap három-négy liter vizet ittam, és gyorsan búcsút is intettem a pluszkilóknak. Ha dolgozom, teljesen a munkára összpontosítok, és egyszerűen elfelejtek enni.

Nassolás?
Szeretem a csokit, és ő is szeret engem. Kedvencem a joghurtos változat, és igen, stresszoldásra is kiváló. Kevésbé jó szokásom azonban az, hogy reggel nem tudok enni, így csak kétszer étkezem egy nap.

Az utóbbi hónapokban kijutott neked a nem éppen pozitív izgalmakból is, de a műsorban ebből szinte semmi nem látszott rajtad…
Fegyelmezettnek vallom magam, és szerintem nem tartozik minden a külvilágra. A Sztárok a jégen egy showműsor volt, ahol nem a magánéletünkön volt a hangsúly, hanem a szórakoztatáson.

Régóta jógázol. Hogyan találtál rá erre a mozgásformára?

Még akkor történt, amikor kiköltöztem Amerikába. Santa Monicán, az utcán sétálva találtam rá egy jógastúdióra. Adományszerűen kellett fizetni a foglalkozásokért, vagyis annyit, amennyit gondolsz. Rögtön elsőre egy másfél órás power-jógára tévedtem be, ahol alaposan megdolgoztattak, és nem állítanám, hogy sikerélménnyel gazdagodtam, mert jó, ha a felét meg tudtam csinálni a gyakorlatoknak. De nem adtam fel, heti háromszor-négyszer is elmentem, és remekül belejöttem. A lényege az, hogy kitisztítsd az agyadat, de emellett igénybe veszi az izmaidat is. Úszni is szeretek, kint rendszeresen jártam uszodába.

Viszonylag korai időpontban találkoztunk. Hogy állsz a koránkeléssel?
Rosszul (nevet). Lassan ébredek, és még fél órát az ágyban kell töltenem ahhoz, hogy magamhoz térjek. Esténként viszonylag nehezen alszom el, lefekvés után még órákig olvasok vagy tévézem. Bár a „jeges műsor” esti próbáinak idején nem volt gondom az elalvással, mivel folyton hullafáradtan zuhantam az ágyba. De akad egy remek praktika is: a nyugtató hatású citromfűtea.

Természetes súly után természetes megoldások…
Abszolút! A megelőzésben hiszek. Búzafűtablettát szedek, és sok zöldteát iszom. Tizennyolc éves korom óta használok ránctalanító krémeket, pedig akkor még nyoma sem volt a szarkalábaknak. A húszas éveimben azt vallottam, hogy az ember öregedjen természetesen. Harminchárom évesen már megengedőbb vagyok, de ez még nem jelenti azt, hogy már holnap sebészkés alá fekszem.

A Dobó Katával készült interjú folytatásáért, Kata wellness-tippjeiért lapozd fel a Wellness magazin júniusi számát!