Szerelmi önéletrajz – Tanulj belőle!

A szerelem minden, csak nem a véletlen dolga. Bármilyen furcsán is hangzik, mindig egy titkos tervet követünk, amely mélyen bennünk gyökeredzik. Mindenkinek megvannak az egyéni élet- és szerelemtémái. Ezek nem mindig tudatosak, de hatással vannak arra, hogy kit és hogyan szeretünk. Amikor szerelmesek leszünk, a vágyainkat kivetítjük a partnerünkre. Azt képzeljük, hogy olyasvalakit találtunk, aki ismeri a mi titkos szerelmi terveinket, és ezáltal elősegítheti személyes fejlődésünket. Vannak, akiknél ezek a titkos tervek valóban egybecsengnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Nem ritkán azonban a szerelem kéz a kézben érkezik a szenvedéssel. Hogy mi erre a magyarázat? Mi magunk választjuk a boldogtanságot! Amennyiben ugyanis megoldatlan témákkal érkezünk egy új kapcsolatba (amelyek a múltban már sok bánatot okoztak), újra át kell élnünk őket ahhoz, hogy rábukkanjunk a megoldásra. Íme egy példa: egy nő párja érzelmi hidegségétől szenved, miközben ő a család mosolygós mozgatórugója. A szülei nem igazán foglalkoztak vele, így megtanulta, hogyan boldoguljon egyedül. A férfi egy depressziós anya mellett nőtt fel. Az ő hátrálása egyfajta önvédelem. A kapcsolat mindkettőjüknél felszakította a régi sebeket. De mivel felismerték ezeket a mechanizmusokat, képessé váltak kapcsolatuk meggyógyítására.

Ismerd fel személyes sémáidat!

Minden szerelmi kapcsolatban megvan az esélyünk arra, hogy személyes témánkat fejlődési lehetőséggé alakítsuk. 
Ha úgy érzed, te is folyamatosan cseberből vederbe kerülsz, érdemes leülni, és papírra vetni szerelmi biográfiádat az első szerelemtől, az első beteljesült kapcsolaton és a csalódásokon keresztül a jelenig. Ezután tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: „Mely témák kerültek újra és újra felszínre?”, „Milyen erők irányították a kapcsolatot?”
A jeleket a mindennapokban is felismerheted, például azokban a szituációkban, amelyekben érzelmileg különösen ingerülten reagálsz. Személyes sémáink megismerése tehát nélkülözhetetlen a boldogsághoz – ezt támasztja alá a Columbia University pszichológus csapatának kutatása is, akik az okokat a gyerekkorra vezetik vissza. Innen hozzuk ugyanis magunkkal a viselkedésünket és gondolkodásunkat tartalmazó, hangulatainkat és önbecsülésünket befolyásoló sémákat. Emellett mindannyian egy élet-térképet hordozunk magunkban, amelybe mindent lejegyzünk. Sémáinkat azonban csak nehezen tudjuk változtatni, de a gyökerük feltárásával közelebb kerülhetünk a boldog párkapcsolat eszményéhez:

• Először is tegyük fel a kérdést: van-e összefüggés jelenlegi problémáink és gyerekkori tapasztalataink között?
• Ezután éljük át újra a múltban történteket. Aki szeretne megszabadulni a sémájától, annak muszáj újra átélnie az emlékeket. Jó lehet például, ha írunk egy levelet a szüleinknek, amelyben részletesen leírjuk a sérelmeinket (persze nem kell odaadnunk nekik a levelet).
• Vizsgáljuk felül sémáinkat, és válaszoljunk erre a kérdésre: valóban úgy van, ahogy gondoltuk? Igaz-e például ez az állítás: „Senki nem fog szeretni, amíg nem leszek tökéletes.” Azzal, hogy másképp kezdünk gondolkodni magunkról, a viselkedésünk is változni fog.

Négy típus – négy megoldás
Sémáink, vagyis beidegződéseink négy nagy csoportra oszthatók.

1. A menekülő
Fél év, nyolc hónap, egy év – ennél tovább nem tartanak a kapcsolatai, mert addigra egyszerűen beleun, emiatt pedig egyre többet vár partnerétől: még több figyelmet, még nagyobb odaadást. Ha ezek a kívánságok nem teljesülnek, a csalódás garantált. Ezért inkább véget vet a kapcsolatnak, és újra a bizsergető szerelem nyomába ered.   
Párválasztása:
Az ilyen nő mágikusan hat a zárkózott férfiakra, hiszen a gyerekkorból eredő hiányérzetét aktiválja bennük. Választása oka pedig abban rejlik, hogy tudja: mellőlük bármikor megszökhet. Azt gondolja, azzal, hogy elhagyja a férfit, máris felülírta a történetét. Csakhogy ez nem így van.
Mi a teendő?
Fontos, hogy az ebbe a típusba tartozó megtanuljon beszélni az érzéseiről, mert amíg elhallgatja a szükségleteit, áldozati szerepbe kényszeríti magát, és választott partnerei csak tovább erősítik majd benne: nem érdemel többet.  

2. Az elhagyatott
Ha a kedvese pár napra elutazik, lelki szemei előtt ő már egy másik nővel látja párját. Aki folyton kételkedik a társában, és magában sem bízik, hamar ennek a beidegződésnek a rabjává válik. A féltékenység és a bizalmatlanság gátolja a boldogságot, a kapcsolat pedig egy érzelmi hullámvasúthoz kezd hasonlítani, amely tele van nagy jelenetekkel, szakításokkal és szenvedélyes békülésekkel.
Párválasztása:
Ez a típus szinte kiprovokálja a szakítást, sőt, kifejezetten izgalmasnak találja az instabil kapcsolatot, mert ebben jártas, erre predesztinálják gyermekkori tapasztalatai. A partnerével való folytonos küzdelemben érzi magát attraktívnak, hiszen állandó vibrálása vonzalmat ébreszt társában, és ezzel azt a látszatot kelti, mintha mindig szenvedélyes szerelemben élne. 
Mi a teendő?
Aki szeretne szabadulni ettől a sémától, annak muszáj bizalmat tanulnia. Nem árt tudatosítania, mi az, ami eddig terhelte a szerelmi kapcsolatait, mert ez nem feltétlenül a hűtlenség, legtöbbször csak annak vádja. Az is könnyen előfordulhat, hogy az együttlétre való vágy túlzott kapaszkodásba csap át.

3. Az összeolvadó
Ő az, aki folyton olyan kapcsolatokba csöppen, amelyeket látva senki sem érti, hogy kerülhetett össze két ennyire különböző ember. Míg a nő odahaza ücsörög, a férfi az éjszaka császáraként éli világát. Mivel ez a típus mindent eltűr, a szakításra csak akkor szánja el magát, amikor az már elkerülhetetlen.
Párválasztása:
Az ég és föld típusú találkozások az összeolvadó sémát hordozó emberekben azt erősítik, hogy hatalmas lehetőségeik vannak. Gyerekként mindig „földönkívülinek” érezték magukat, sokszor kilógtak a közösségekből, afféle különcnek voltak elkönyvelve. Éppen ezért nem rajonganak a társaságért, mégis olyan partnert keresnek, aki által összekapcsolódhatnának a világgal. Ennek ellenére továbbra is inkább visszahúzódnak, ami azt eredményezi, hogy túlságosan a társukra támaszkodva élnek, és ez nem tesz jót a kapcsolatnak.
Mi a teendő?
Az ő feladatuk, hogy azt erősítsék magukban: egyáltalán nem rosszabbak, mint a többiek, és nem lógnak ki úgy a sorból, mint ahogyan gondolják. Fontos, hogy megerősítsék az önbecsülésüket, amelyhez célszerű apró sikerélményeket gyűjteniük – például a sportban, a művészetekben vagy mások visszajelzéseiből.

Ha szeretnél még többet olvasni a témáról, lapozd fel a Wellness magazin márciusi számát!