Miért lépünk félre?

Százötven évvel ezelőtt szeretőt tartani nem volt éppen illendő dolog, mégis sokan éltek vele. Némileg enyhítő körülményként szolgált, hogy a házasságok akkoriban még szigorúan üzleti alapon köttettek. A szülők megállapodtak, a fiatalok pedig máris ott találták magukat az oltár előtt, akár akarták, akár nem. A házasság pedig alakult, ahogy alakult, ebben a folyamatban pedig gyakran keresték a házastársak a közös hálószobán kívül a boldogságukat. De hol vannak már ezek az idők?! A nők mára mind a munkában, mind a magánéletben emancipálódtak, és (jó esetben) pontosan tudják, mit akarnak.  Na, és mi a helyzet a férfiakkal? Régebben egy csinos boka látványa is izgalomba hozta őket, ma pedig úton-útfélen combok, mellek végtelen rengetegében találják magukat.

Ha szeret, nem csal meg?

Könnyű azt mondani, hogy egy boldog kapcsolatot nem dúlhat fel semmiféle esztétikus női domborulat, vagy egy női jelzésekre érzékeny férfiú. Vajon elegendőek-e a közös célok és a hasonló értékrend ahhoz, hogy egy párkapcsolatot semmi se veszélyeztesse? Keller Gyöngyi transzperszonális pszichológus szerint a jó kapcsolat alapja a feszültség, ami alatt persze nem a tányérdobálás értendő. Egy párkapcsolatban fontos szempont, hogy megőrizzük egyéniségünket, merjünk önmagunk maradni, és ne adjuk fel elvárásainkat a partnerünk kedvéért. Ha viszont a vibrálás tovatűnik, párunknak már nem kell nap mint nap meghódítania bennünket. A kapcsolat ellaposodik, és a felek máshol kezdik keresni a boldogságot.

Az evolúciós magyarázat

Soltész Krisztina életvezetési tanácsadó az evolúciós elmélettel magyarázza a hűtlenkedés okát.
„Az elmélet alapján létezik alfa hím és béta hím. Az alfa hím jobb genetikai állománnyal rendelkezik, mint a béta, tisztában van azzal, hogy kedvelik a nők, és ezt ki is használja, az elköteleződéshez azonban már kevésbé érez kedvet magában. Hozzá képest a béta hím nem dúskál annyira hódítási sikerekben, ugyanakkor szívesebben vállal szerepet az utódgondozásban. A nő hűtlensége erre a kettősségre vezethető vissza: azért lép félre, mert mindkettőre vágyik. Szüksége van a biztonságra, amit a béta hím tud megadni neki, ugyanakkor az izgalom is csábítja, ami az alfa hímmel való találkozás velejárója.” A félrelépés egyfajta vészjelzés is lehet. Sokszor akkor választjuk megoldásul, amikor verbális eszközökkel képtelenek vagyunk jelezni párunk felé, hogy a kapcsolatunkkal valami baj van. Gyakran még akkor is vállaljuk ezt a kockázatot, ha tisztában vagyunk azzal, milyen következményekkel járhat a lebukás.

Az elodázás veszélyei

Amiről nem tudunk, az nem fáj – könnyű vigaszt jelent ez a hűtlenkedőknek és a gyanakvóknak egyaránt. A legtöbb szakember is egyet ért abban, hogy jobb, ha a mámoros éjszakánk emlékét örök homály fedi. Persze csak akkor, ha valóban pusztán kalandról volt szó, miközben biztosak vagyunk az érzéseinkben és a partnerünk oldalán elképzelt közös jövőben. Nem árt azonban tudni, hogy a bűntudat olyan pusztító is lehet, hogy akár nőgyógyászati problémákat is képesek vagyunk generálni magunknak eltitkolt hűtlenségünkkel. Más a helyzet akkor, ha kilengésünkben az érzelmek is közre játszottak. Ilyenkor tisztességesebb bevallani a félrelépést, semmint megvárni, míg párunk magától is rájönne a dologra. Ha az új kedves mellett döntünk, érdemes feltennünk a kérdést: vajon mellette tényleg olyanok lehetünk, amilyennek a korábbi párunk mellett sosem sikerült? Hányszor hallottuk, vagy tapasztaltuk saját magunk is, hogy új barátunk előbb-utóbb éppen olyanná válik, mint az előző volt. Ez az ismétlődés egészen addig jelen lehet az életünkben, amíg a problémákat kifelé kacsintgatással odázzuk el. Ha nem tanultunk az előző kapcsolatból, ne csodálkozzunk, ha a következőben ugyanazokkal a terhekkel szembesülünk majd.

Van élet a hűtlenség után?

A félrelépést követő vallomással a hűtlenkedőnek azt is vállalnia kell, hogy az összes párkapcsolati problémát átbeszéli partnerével.

A témáról bővebben a Wellness magazin júliusi számában olvashatsz!

Képek forrása: Profimédia