Biztosan találkoztál már azzal a jelenséggel, amikor egy népesebb város felett szinte narancssárgán, hajnali színekben izzik az éjszakai égbolt. Az égbolton cikázó diszkó-fénysugarak és a díszvilágításban tündöklő bevásárlóközpontok képét már megszokta a városi szem, mint ahogy az sem tűnik fel már, hogy a hangulatos lámpákkal felszerelt parkokban éjjel-nappal csiripelnek a madarak. Pedig nem ártana, ha […]
Biztosan találkoztál már azzal a jelenséggel, amikor egy népesebb város felett szinte narancssárgán, hajnali színekben izzik az éjszakai égbolt. Az égbolton cikázó diszkó-fénysugarak és a díszvilágításban tündöklő bevásárlóközpontok képét már megszokta a városi szem, mint ahogy az sem tűnik fel már, hogy a hangulatos lámpákkal felszerelt parkokban éjjel-nappal csiripelnek a madarak. Pedig nem ártana, ha végre szemet szúrna nekünk ez a természetellenes fényáradat. Ugyanis a fényszennyezés amellett, hogy számos állat- és rovarfajt kihalással fenyeget, az egészségünket is károsítja.
Túlragyogjuk a csillagokat
A hagyományos értelemben vett ökológiai fényszennyezés nem más, mint a különféle lámpák égbolt felé szétszóródó, értelmetlenül, hasznosulás nélkül távozó fénye. Ezek a fénynyalábok visszaverődnek a levegő párájáról és az abban lebegő apró porszemekről ezzel kivilágosítva az éjszakai égboltot. A fölfelé irányuló fény jelentős része ráadásul kárba ment energia.
A fényszennyezés mértékét legkönnyebben úgy állapíthatod meg, ha este felnézel az égre, és megfigyeled, hogy mennyi csillagot látsz rajta. Ha csak az esthajnalcsillag tündöklik az égen, és mellette csak a nagyobb csillagképeket látod, akkor biztos lehetsz benne, hogy fényszennyezett területen vagy.
Halálos öko-csapda
A fény sok állatfajt úgy vonz magához, mint a mágnes, ezért valós ökológiai csapdaként is működhet egy-egy mesterséges fényforrás. Ráadásul létezik a polarizált fényszennyezés, amely éjjel-nappal képes megtéveszteni az élővilágot. A világon először magyar és amerikai kutatók fedezték fel, hogy a sima és sötét felületekről, az aszfaltos utakról és az irodaházak ablakairól visszatükröződő fény szintén megtéveszti, olykor halálos csapdába ejti az állatokat.
„Számos faj számára a környezeti fényviszonyok segítséget nyújtanak a tájékozódásban. – magyarázza dr. Horváth Gábor, az ELTE Fizikai és Biológiai Intézetének kutatója. – Egyes felületekről az emberi szem számára láthatatlan, lineárisan poláros fény verődik vissza. A természetben az ilyen fény elsődleges forrása a vízfelszín, amely szinte légypapírként vonzza a rovarokat. A gond akkor kezdődik, amikor a mesterséges felületek által visszavert poláros fény erősebb a vízfelszínről visszaverődőnél, és megtéveszti az állatokat. Ez számos állatfajt irthat ki, a tápláléklánc egyes részei örökre kipusztulhatnak.”
A másik nagy veszélyt az épp a környezet védelme érdekében felállított napelemek jelenthetik. Az általuk visszavert fény jóval erősebb a vízfelszínről sugárzónál.
„Ezek az ökológiai csapdák általában gyors és katasztrofális hatásúak. Nemcsak a rovarok, hanem az azokat fogyasztó madarak és egyéb állatok is a napkollektorok csapdájába eshetnek, hiszen követik áldozatukat a fényforrásig” – magyarázza dr. Horváth Gábor.
Szerencsére a kutatók felismerték, miként lehet megtartani a zöldenergiát termelő napelemeket, ugyanakkor megkímélni az állatfajokat is. „ A vízi rovarok csak akkor teszik le petéiket egy vízfelületen, ha annak mérete megfelelő a lárvák túléléséhez. Egyszóval egy pohár vízbe nem petéznek még bele, míg egy kádnyi vízbe már igen – mondja szakértőnk. – Ha a napelemeket ráccsal felosztjuk kisebb részekre, akkor az nem csalja magához a rovarokat.”
Állatok reflektorfényben
Az megszokott jelenség, hogy bogarak rajzanak az utcai lámpák körül, azonban ennél sokkal erőteljesebb hatása van a mindennapos fényszennyezésnek.
– Az énekesmadarak bioritmusa teljesen felborul az éjszaka is kivilágított parkokban. Olyannyira, hogy képesek végkimerülésig énekelni megfeledkezve a táplálékszerzésről vagy a fészekrakás rítusáról. Más madarak, például a hattyúk a mesterségesen meghosszabbodott nappalok és lerövidült éjszakák miatt többször esznek, emiatt elhíznak, így alkalmatlanok lesznek a téli vándorlásra. A fényszennyezés más vándormadarak életritmusát is megzavarhatja.
– A tengeri teknősök tojásaikat a partra rakják. A kikelő teknőscsemeték a vízről visszaverődő fényből tudják, merre vegyék az irányt, hogy megkezdhessék tengeri életüket. Azonban a vízparti városokból kiszűrődő fény megzavarja az állatokat.
– A szitakötők a vízfelszín helyett hajlamosak a fényvisszaverő aszfaltra rakni petéiket. Sőt, ha túl fényes az út felülete, akár örökre az erős poláros fény csapdájába eshetnek, mert ösztönösen nem tudják elhagyni annak bűvkörét.
A cikk folytatását elolvashatod a Wellness magazin legfrissebb számában!
 |
 |
 |
 |
 |