Bár egyre több a női autóvezető, még mindig makacsul tartja magát az a sztereotípia, hogy a nők kevésbé ügyes sofőrök, mint a férfiak. Pedig ezt a tényt a baleseti statisztikák adatai nem igazolják, a nők és férfiak egyenlő arányban jó és rossz vezetők. Az azonban kétségtelen, hogy más típusú balesetek, másféle vezetési magatartás és stílus köthető a női vezetőkhöz, sőt magával az autóval való kapcsolatuk is más.
A hölgyek alapvetően óvatosabb vezetők. Kevesebb nő vezet agresszíven, a sebességi korlátozást áthágva, nagyobb kockázatot vállalva. A biztosító társaságok adatai szerint a tipikusan női balesetek inkább a parkolás közben és tolatáskor bekövetkező kisebb-nagyobb törések, illetve az olyan – jellemzően országúton előforduló – helyzetek, amikor egy váratlan szituációra, gyorsan és magabiztosan kellene reagálni, pánikba esés helyett. Minderre magyarázat lehet, hogy a nők térlátása általában gyengébb, lassabban hoznak döntést egy-egy helyzetben, s esetükben gyakoribb lehet a leblokkolás. Ugyanakkor a nők általában jobbak abban, hogy több dologra figyeljenek, egyszerre elemezzék a több irányból érkező ingereket és információkat. A megfontoltabb döntési mechanizmusuk, a magasabb tolerancia és empátiaszintjük miatt több közlekedési balesetet előznek meg vagy kerülnek el.
Mi magyarázza akkor a nők gyengébbnek vélt vezetési teljesítményét? A magabiztosság hiánya.
Sok nő szorongással ül a volánhoz, ami csak fokozódik, ha egy férfi ül mellette, vagy egy férfi követi figyelemmel például a parkolását. Tipikus eset például, hogy a nők többsége inkább nem parkol be az egyetlen szabad helyre, ha oda csak tolatva lehet beállni, és közben ezzel esetleg feltartja egy rövid időre a sort. Inkább továbbhalad, nehogy elrontson valamit.
A magabiztosság hiánya nagyrészt tanulási folyamat, és makacs sztereotípiák eredménye. A fiúk már kisgyerekként is többet „autóznak”, játékautót tologatnak, pedálos autóba ülnek, így több vezetési készséget (pl: úttartás) korán és észrevétlenül begyakorolnak. Jellemzően kamaszkorban is előbb szereznek valós gyakorlati vezetési tapasztalatot. A lányok mindeközben azt hallják, hogy „autózni fiús dolog”, és hogy „a lányok a műszaki dolgokhoz nem értenek annyira”. Mindezek a nemi sztereotípiák persze lassan változóban vannak, de – sajnos – valóban csak lassan.
Mit tehetünk akkor azért, hogy nőként magabiztosabban üljünk a volán mögé?
Higgyünk magunkban!
Tudatosítsuk magunkban a fenti tényeket, és higgyük el, hogy semmilyen anatómiai vagy pszichés tényező nem predesztinál arra, hogy nőként ne lehetnénk jó sofőrök. Az egyéni készségeink – csak úgy, mint a férfiaké – megfelelő gyakorlással fejleszthetők. Ha kell, bizonyos dolgokat gyakoroljunk többet, de ez semmiképp ne vegye kedvünket. ( A tolatás könnyebben begyakorolható, mint például a toleráns vezetési stílus!)
Az autó legyen a barátunk!
Fontos, hogy vezetés közben érezzük minél komfortosabban magunkat az autóban. Ha mi választhatunk autót magunknak, fogalmazzuk meg mi az, amitől valóban jól érezzük magunkat, amitől szeretni tudjuk az autót. Könnyű vezethetőség, gyönyörű szín, praktikus belső elrendezés – lehet ez bármi, de ha örömmel tudunk az autóba ülni, vezetéskor is magabiztosabbak leszünk! Azonban ha nincs választási lehetőségünk, kisebb praktikus ötletekkel, akkor is növelhetjük komfortérzetünket a vezetés során. A kedvenc illatosítónk vagy zenénk bekészítése, egy praktikus rágógumi-tartódoboz elhelyezése a kezünk ügyébe, vagy épp a gyerek számára a hátsó ülésre tett papír zsebkendő mind azt szolgálhatja, hogy csak a vezetésre kelljen koncentrálnunk és amennyire lehet, érezzük jól magunkat vezetés közben!
Csökkentsük a stresszt!
A forgalmi szituációkból adódó stressz hatásokat nem tudjuk elkerülni, de megtanulhatjuk gyorsan és hatékonyan oldania feszültséget: egyszerű légző gyakorlatokkal, vagy néhány izmunk tudatos, ritmusos megfeszítésével és elernyesztésével. Ehhez hasonló hatást érhetünk el például cukormentes rágógumi fogyasztásával is, hiszen testünk egyik legerősebb izma a rágóizom. És mosolyogjunk magabiztosan, amennyit csak tudunk! Hiszen a mosoly pozitívan hat – nemcsak másokra, de – a saját közérzetünkre is!
Szerző: Molnár-Sefcsik Yvette, pszichológus
Forrás: Stern Communications
 |
 |
 |
 |
 |