Életpiaci körkép

A budai bevásárlóközpont háta mögött tíz órakor már nagy a nyüzsgés. Elszánt egészség-tudatosok ilyenkor már otthon főzik az ebédnek valót, de azért hátha maradt még nekem is valami. Először szinte elveszek a forgatagban: mintha nem is piacon, de vásárban lennék – gyerekek szaladgálnak mindenfelé, a gusztusos bódék egymást érik, valahol egy egész tűzoltó zenekar játszik nagy csinnadrattával. Balra saját készítésű furulyákat kínál egy temperamentumos néni, jobbról friss péksütemények illata csábít. És ez még csak a bejárat, van itt mit felfedezni! Karomon fonott kosarammal, a hódító izgalmával vágok neki.

Lendületemet az első tíz méter után megakasztják a roskadozó gyümölcsös ládák fölött trónoló szigorú számok. Jól fogunk így lakni? – kezdek aggódni, de nem adom fel ilyen könnyen, hátrébb talán megenyhülnek a zord árak.

Biztos lerí rólam, hogy „új vagyok”, úgy tátom a számat a garantáltan egészséges finomságok egymást érő halmai között. Lábaimnál gyerekek fogócskáznak, egy négyéves forma ikerpár málnát majszol a fűben. Egyáltalán: az egy főre jutó apróságok száma itt magasan az országos átlag felett van – babakocsikból, apu-nyakakból, hordozókendőkből kukucskálnak kifelé a kicsik, mégsem hallani a szupermarketek-béli keserves visítást. Az ökopioac úgy tűnik igazi családi program is egyben.

No de vissza a bevásárlólistámhoz, bámészkodásból nem lesz ebéd! Ahogy még nagyanyámtól tanultam, a piacon ott kell vásárolni, ahol a legtöbben állnak: a bennfentesek csapását követve így kaphat friss árut az újonc. De hiszen itt minden standnál kígyózik a sor! Döntésemet így az ég befolyásolja: oda állok, ahol némi árnyékban várhatom ki a sorom.

Következő szívmelengető felismerés: a paradicsomok, paprikák, hagymák, sárgarépák, almák, barackok, és minden egyéb finomságok nyitott pultokon várják, hogy hazavigyék őket. A nagy bizalmatlanságba belesavanyodott ország kis bioszigetén megbíznak bennem! Kedvemre válogathatok, nincsenek tiltó táblák, hogy „nyomkodni tilos”, nem néz rám szúrós szemmel a kofa, ha hozzá merek érni a kívánatos áruhoz. Ahogy lassan telik a kosaram, gyorsan ürül a pénztárcám, de kárpótol a tudat, hogy most aztán jót teszek magunkkal. Összefut a nyál a számban, ahogy elképzelem, hazaérve milyen jó lesz beleharapni a lédús paradicsomba, hozzá kanyarítva néhány szelet teljes kiőrlésű tönkölykenyeret, tetején friss sajttal.

Hát igen, a sajt! A család férfi tagjai kedvéért lelkiismeretesen megvizsgálom a mangalica és szürkemarha pult kínálatát, majd célirányosan kikötök a kecsketejesnél. Azok a friss, omlós sajtok! De van itt joghurt; natúr és ízesített – amit ha elkortyolsz, ott érzed magad az állatok között a zöld réten – és van mazsolás túró kóstoló, aminek aztán persze nem lehet ellenállni. De miért is kéne: hiszen a „bio” annyit tesz „élet” – abból pedig lehet elég?

Kis árkörkép:

Infó:

MOM Ökopiac (MOM Művelődési Ház udvara)
Címe: 1124 Budapest, Csörsz u. 18.
Nyitva tartás: Szombatonként 6.30-12 óra között (néha 13.00, az érdeklődéstől függően)
Információ: Miklay Gábor, piacszervező. Telefon: (30) 678 3772. Biokultúra Egyesület www.biokultura.hu