Viszlát, gabonák, viszlát, kilók!

Az általánosan elterjedt nézet szerint a gabona elengedhetetlen kelléke az egészséges táplálkozásnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy betegebbek és kövérebbek vagyunk, mint valaha – és ez a folyamat a gabonatermesztés tájékán kezdődött. Őseink évezredekig halat, madarakat, vadat, bogyókat, sok zöldséget fogyasztottak és forrásvizet ittak. Majd a mezőgazdaság megjelenésével egyre több gabona szerepelt az étrendben, és elkezdték azt feldolgozni, finomítani. Ez mára addig „fajult”, hogy tápanyagnak szinte nyoma sem maradt némelyik ételünkben. A génjeink 99 százaléka a mezőgazdaság megjelenése előtt alakult ki, és a testünk biológiai értelemben még mindig a halászó-vadászó-gyűjtögető életmódra van berendezkedve. A szervezetünk nem volt képes kifejleszteni olyan mechanizmusokat, amelyek könnyedén elbánnak ezzel a hatalmas mennyiségű, szénhidrátban gazdag táplálékkal.

A cukor a hibás

A gabonamentes diéta fogalma dr. Joseph Mercola nevéhez kötődik, aki elsősorban nem a fogyást tartotta szem előtt, amikor kidolgozta táplálkozási tervét, hanem a civilizációs betegségek okát kutatta. Talán nem meglepő, hogy ő is arra a következtetésre jutott, mint több más táplálkozáskutató: a szénhidrátok körül keresendő a megoldás. Azt már jó ideje tudjuk, hogy a cukor katasztrofális dolgokat okoz a szervezetünkben: felborítja az inzulin-háztartást, tönkreteszi a szívet és az érrendszert, megfosztja a szervezetet a vitaminfelvevő képességétől, és nagyon gyorsan elhízást okoz. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a gabonák – és például a burgonya is – képesek ugyanezt a hatást létrehozni, mert a belekben cukrokká alakulnak. A szervezetben egy általános gyulladásos állapotot váltanak ki a kenyér- és tésztafélék, ez pedig tönkreteszi az érfalakat, az idegrendszert, a bőrt, a látást, az immunrendszert és az ízületeket. Ráadásul egy elmélet szerint a glutén – a búzában található fehérje – olyan rövid fehérjeláncokra bomlik le, amelyek endorfintermelésre sarkallják a szervezetet, ezzel felborítják az agy normál működését: rövid távon elégedettséget, hosszú távon letargiát, lassúságot, fáradtságot okozva. Pont, mint bármelyik narkotikum.

Inzulinlöket

A gabonák, a burgonya, az édességek, és más keményítővel és cukorral teli élelmiszerek következtében kialakult függőségünk miatt túl sok szénhidrátot fogyasztunk. A test szénhidrát-raktározó kapacitása korlátozott, és a felesleg az inzulin segítségével zsír formájában lerakódik a szövetekben. Az inzulin lényegében egy raktározó hormon, az emberiség évmilliói során fejlődött ki, jóval a mezőgazdaság kialakulása előtt. Az volt az „eredeti” funkciója, hogy az esetleges éhínség idejére a fölösleges kalóriákat zsír formájában elraktározza. A probléma az úgynevezett „üres kalóriákkal” van, ezt tartalmazza pl. a fehér kenyér, a sütemények, a cukor, a rengeteg tészta és burgonya: ezekből tápanyaghoz alig, viszont fölösleges szénhidráthoz bőven jut a szervezet. A helyzetet még rontja, hogy a magas inzulinszint elnyomja két másik hormontípus, a glukagonok és a növekedési hormonok működését, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szervezet elégesse a zsírt és a cukrot, valamint elősegítse az izomfejlődést.

A cikk folytatását elolvashatod a Wellness magazin legfrissebb számában!