A lányom picinek egy tündér volt: evett, aludt, a hangját sem lehetett hallani. Sokat mosolygott, és ha rám figyelt, mindegy volt, hogy csörget-e valaki más az ágyánál mindenféle játékot, akkor is az arcomat nézte. Próbálta megérinteni és látszólag utánozni. Az óvodában ő volt a csoport középpontja, minden gyerek kereszt-, és vezetéknevét, valamint jelét kívülről fújta […]
A lányom picinek egy tündér volt: evett, aludt, a hangját sem lehetett hallani. Sokat mosolygott, és ha rám figyelt, mindegy volt, hogy csörget-e valaki más az ágyánál mindenféle játékot, akkor is az arcomat nézte. Próbálta megérinteni és látszólag utánozni. Az óvodában ő volt a csoport középpontja, minden gyerek kereszt-, és vezetéknevét, valamint jelét kívülről fújta már a kezdet kezdetén. Ha megkérdeztem, hogy ki a barátja, többnyire az egész csoportot felsorolta. Beszédes, vidám, barátokat kereső és találó lény cseperedett belőle.
A fiam evett, sírt, és fordítva. Bármivel eljátszott, lényeg, hogy hangos legyen. Nem fürkészte az arcom és manapság sem kérdezi meg, ha lehangolt vagyok, vajon mi bajom. Az óvodában nagyjából két gyerek nevét tudta, azokkal játszott csak, a többiek nem is nagyon foglalkoztatták. Csak szűkszavúan válaszolt bármit kérdeztünk, pedig nagyon figyeltünk rá, hogy ne eldöntendő kérdésekkel bombázzuk. Sportot űzött abból, ha a lányok jól eljátszottak, valahogy belerondított, így sírás lett a vége. Pedig nem is volt rossz gyerek.
Érzelmek várandósság alatt
Amikor a harmadik gyermekemmel voltam várandós, sok minden nyomasztott és stresszes voltam, hiába próbáltam figyelni és nyugodt maradni. Pörögtem, aggódtam és bár baj nem volt a két lányom sokban különbözik egymástól. A kisebbik egy örökmozgó, néha már-már idegesítően pörgő, minden lében kanál, sokkal nyughatatlanabb természet, mint a nagyobbik. Ebből látszik, hogy nemcsak a gének határozzák meg azt, hogy egy gyermek milyen lesz.
Az is döntő ugyanis, hogy az anya a terhesség alatt hogyan “viselkedett”, hogyan érezte magát. “Az az ‘idegrendszeri légkör’, melyet a kislány a megszületését követő két évben beépít önmagába, egész életére meghatározza valóságérzékelését. „A lányutódok életét nagyban meghatározza anyjuk mennyire volt nyugodt és gondoskodó” – írja Louann Brizendine, a kaliforniai egyetem pszichiáter professzora A női agy című könyvében.
A lányok olvasnak az arckifejezésből
A lányoknál megfigyeltem, hogy csak akkor érzik, hogy rájuk figyelek, ha létrejön a szemkontaktus. Hiába hallom, ha nem rájuk nézek, akkor rám szólnak, hogy figyeljek már. Fontos nekik az arckifejezésem, amit a mondandójukra “vágok”, csak így érzik, hogy valóban figyelek rájuk. És persze addig mondják, míg tényleg odafordulok, és úgy hallgatom meg őket.
A fiam ezzel szemben csak odaveti a mondanivalóját, és nem igazán foglalkozik vele, hogy ránézek vagy sem. A lányok játékában gyakran megjelenik a gondoskodás. Még egy kisautót is betakarnak és elaltatnak, ha nincs a közelben baba. A fiúk pedig a babát is dobálják, ha nincs a közelben autó. Az óvodában is ritkán játszanak együtt, hacsak nem a homokozóban, hiszen teljesen máshogy működnek.
“Mivel a lányok agya a magzati időszakban nem pácolódik tesztoszteronban, kommunikációs, illetve érzelmi központjaik épek maradnak, és már azzal az adottsággal érkeznek erre a világra, hogy képesek értelmezni az arckifejezéseket és érzékelni a hangok érzelmi töltetét. Ahogy a denevérek meghallják a kutyák és macskák számára felfoghatatlan hangokat, a lányok is az érzelmi hanghordozás szélesebb skáláját tudják megkülönböztetni, mint a fiúk” – írja könyvében Brizendine professzor.
Érzelmesebb lányok
A lányok szájából többször hangzik el már kislány korukban is a “szeretlek”, és előbb hatódnak meg már a mesefilmeken is. Ha figyeljük az arckifejezésüket egy-egy jelenet közben, egészen máshogy reagálnak, mint a fiúk. A lányok sokszor még a gonoszt is sajnálják, amikor az “elnyeri méltó büntetését”, míg a fiúk örülnek, hogy így alakul.
Társas kapcsolatok vs. magány
A tinédzserkorba lépve a lányok agyát elönti az ösztrogén, így egyre inkább saját érzelmeikre és a kommunikációra kezdenek figyelni – többet telefonálgatnak és találkoznak barátnőikkel. A férfi agyban ellenben a tesztoszteronszint emelkedik meg, ami azt eredményezi, hogy a fiúk kommunikációs képessége csökken és előtérbe kerül a hódítás. Később, a pályaválasztás időszakában a lányok kevésbé érdeklődnek az olyan elfoglaltságok iránt, amelyek magányos munkavégzésre és kevesebb társas kommunikációra kárhoztatják őket, a fiúk azonban gond nélkül elvonulnak a szobájukba, hogy órákat töltsenek egyedül a számítógép előtt.
“A biológia hatása erős, de nem zárja börtönbe életünket, változtathatunk rajta, értelmünk és akaraterőnk segítségével örömmel is fogadhatjuk, de szükség esetén át is fordíthatjuk a nemi hormonoknak agyi struktúráinknak, viselkedésünkre, valóságképünkre, kreativitásunkra – végeredményben tehát egész sorsunkra – gyakorolt hatását” – írja Louann Brindizine. A pszichiáter professzor A női agy és A férfi agy című könyvéből kiderül, vajon mivel magyarázható, hogy a férfiak kevésbé kommunikatívak, hogy a nők emlékező képessége sokkal jobb férfi társaiknál, miért jut két és félszer több hely a szexuális vágyaknak a férfi agyban, a cselekvés és agresszió központjai miért nagyobbak a férfiakban, és miért rendelkeznek több empátiával a nők. Egyáltalán hogyan működik a női és férfi agy, milyen elemi és sejtszintű különbségek vannak és milyen idegrendszeri folyamatok befolyásolják a működését.
A nők a férfiak kicsinyített másai?
Bár a férfiak agya nagyobb, mint a nőké, az agysejtek száma mindkét nem esetében azonos. A különbség az, hogy a nők agyában a sejtek sűrűbben helyezkednek el. A 19. század tudósai a férfi agy nagyságát figyelembe véve a nőket hím társaik kicsinyített másának tekintették, vagyis szerényebb szellemi adottságokat tulajdonítottak nekik.
 |
 |
 |
 |
 |