Főoldal > PSZICHÉ > Bántottak… És nem tudom elfelejteni

Bántottak… És nem tudom elfelejteni

családegészségerőszakpsziché
0

Írta:

Hiszen ha valakit bántalmaztak, az nemcsak a testen, de a lelken is örök időkre nyomot hagy… Pofonok. Záporozó &

Hiszen ha valakit bántalmaztak, az nemcsak a testen, de a lelken is örök időkre nyomot hagy…

Pofonok. Záporozó ütések. Verés – és nem csak fizikai értelemben. Mert a lelki betegség kialakulásához az is elég, ha valakit szavakkal bántanak. Legyen szó akár agresszív családtagról, akár szerelemről. Júliustól szerencsére a Btk. az eddigieknél súlyosabban bünteti a családon belüli erőszakot, viszont sajnos attól még, hogy megszűnik, az áldozat számára nincs vége a terrornak. Mert annak csak akkor van vége, ha önmagukban képesek lesznek lezárni ezt az időszakot.

Vonzom az agresszív férfiakat?

A verés Katáéknál (25) családi tradíció: már a nagyapja is bántotta a nagymamáját. „Most, már felnőtt fejjel látom, hogy apám csak az otthonról hozott mintát követte, amikor előbb anyukámat, majd engem is püfölni kezdett. Ma már őt is áldozatnak látom, így az érzéseim vele kapcsolatban ambivalensek. Amint tizennyolc lettem, elköltöztem otthonról, hogy magam mögött hagyjam a pofonokat, a kék-zöld foltokat és a zaklatott hangulatot, amit apám kilátásban lévő kirohanásai folyamatosan fenntartottak. Azóta viszonylag nyugodtan telnek a napjaim: elvégeztem a főiskolát, fejlesztőpedagógusként kicsikkel foglalkozom – mondhatom, hogy az indulásomhoz képest sikeres vagyok. De a férfiakkal nem boldogulok. Eddig egy kapcsolatom sem tartott fél évnél tovább, és esküszöm, olyan, mintha vonzanám az agresszív pasikat. De az is lehet, hogy én vagyok túlérzékeny, minden apróságra intenzíven reagálok. Volt, akivel azért szakítottam, mert vita közben megemelte a hangját, vagy a nyomaték kedvéért megszorította a karom, de az is megesett, hogy a szerelemnek valóban az első pofon vetett véget.

eroszak2.jpg ()Sajnos ki vagyok hegyezve az erőszakra, azaz az erőszak csírájára is. Ha valahol konfliktus van, akár a munkahelyemen vagy a barátaim között, behúzom fülem-farkam, és eloldalgok, elviselhetetlenül stresszesnek tartom ezeket a helyzeteket. Érzem, hogy a frusztrációimról a gyerekkorom tehet, és már terápián is voltam a szorongásaimmal, de a pszichológus szerint én vonzom az agresszív férfiakat, azaz velem van csak a gond. Ezzel én nem tudok mit kezdeni, de érzem, míg nem találok a problémámra megoldást, nem lehetek boldog.”

Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelnék

Livit (28) élete első szerelme tartotta lelki terrorban. 19 évesen költözött össze a nála tíz évvel idősebb férfival, aki fiatalsága és szépsége miatt nagyon féltékeny volt rá. Megszabta a lánynak, hová mehet, és kivel, hogyan öltözködhet, mit mondhat és mit nem mondhat mások társaságában. Livi kezdetben nem látott tisztán a szerelemtől, és csak akkor kapott észbe, hogy nagy bajban van, amikor már depressziósan, önértékelési problémákkal, magányosan vergődött a férfi hálójában. Aki végül már azt is megtiltotta neki, hogy elmenjen a céges karácsonyi vacsorára.

„Édesanyám volt az, aki megérezte, hogy komoly a probléma – meséli a lány. – Egy téli napon, amikor nagyon sírós volt a hangom a telefonban, megelégelte a boldogtalanságomat. Eljött értem Balázs lakására, és minden tiltakozásom ellenére gyakorlatilag hazacipelt tőle. Így lett vége az egésznek, igaz, a volt párom még sokáig fenyegetett, zaklatott. Azt hajtogatta, hogy én soha senki másnak nem fogok kelleni. Hat éve annak, hogy eljöttem tőle, és tudom, nevetséges, de egy részem ma is őt szereti. A jó oldalát – mert amellett, hogy bántott, olyan is volt neki. Azóta sem akadt komoly párkapcsolatom, azt hiszem, félek. Attól, hogy esetleg ismét kiszolgáltatott, sebezhető leszek. Tudom, hogy ez nem megoldás, de befészkeltem magam a biztonságos gyerekszobámba, visszabújtam, mert amit a felnőtt életből láttam, Balázs mellett, az cseppet sem tetszett. Talán az segítene, ha kibeszélhetném magamból mindazt, amin keresztülmentem, de nem hiszem, hogy ez bárkit is mélyen érdekelne, arra pedig nincs pénzem, hogy pszichológushoz járjak.”

Le kell számolni a múlttal

Wirth Judit, a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen egyesület munkatársa úgy véli, nem is feltétlenül a pszichológiai terápia az, ami megoldást jelenthet arra, hogy az áldozat felejteni tudjon. „Főként azért gondolom ezt így, mert Magyarországon sajnos gyakori az áldozathibáztatás, ez alól pedig a lélek doktorai sem kivételek – mondja szakértőnk. – Amíg akár nemi erőszak, akár bántalmazás esetén olyan enyhítő mondatokkal találkozhatunk egy-egy bírósági tárgyaláson, hogy az áldozat viselkedése provokáló volt, a megnyilvánulásai ösztönözték az elkövetőt a tettére, addig az sem lehetetlen, hogy olyan pszichológusba botlunk, aki szintén ezt az elvet vallja. Amikor szakembert választunk, már az első találkozáskor kérdezzük meg tőle, miként viszonyul ehhez a témához, mert a hibáztatás csak további önmarcangolást eredményez, ami még inkább aláássa a bántalmazott ember önértékelését.

Tapasztalataink szerint ami mindig sokat segít, az a sorstársakkal való beszélgetés, és az, ha az áldozatok kimondják, nevükön nevezik a történteket, kendőzetlenül: igen, bántott, megrugdosott, kitépte a hajamat. El kell jutniuk odáig, hogy érezzék, nem az ő szégyenük, amit valaki más tett velük, és főként nem az ő hibájuk. Ez a felismerés sokat segít a múlt elengedésében, ahogyan az is, ha meggyászoljuk az elkövető azon részét, amit szerettünk belőle. Merthogy a bántalmazók sem kizárólag rosszak vagy gonoszok, így lehetnek irántuk kettős érzelmeink.

Legyen szó agresszív apáról vagy akár az első szerelmünkről, önterápiánk során a hangsúly azon legyen, hogy bántott bennünket, és csak akkor kerülhetünk ismét harmóniába önmagunkkal, ha kiiktatjuk életünknek azt a részét, amely összefüggésben áll az erőszakkal: tehát őt.” Judittól azt is megtudtuk, a NANE nonstop segélyvonalát akkor is bátran hívhatjuk, ha nem most, aktuálisan vagyunk bajban, hanem a tragikus múltunk az, ami miatt nem tudunk örülni a jelennek. A gyógyulás útján a lehető legfontosabb, hogy őszintén vesézzük ki a történteket akár egy jó baráttal, akiben megbízunk, akár anonim módon segítőkkel, akár egy blog formájában írjuk ki az interneten.

BDSM mint terápia?

Gyimesi Andrea pszichológus és párkapcsolat-terapeuta praxisában gyakran foglalkozik bántalmazott nőkkel. Szerinte az, hogy az áldozat kibeszéli magából a történteket, csak tudatos szinten segít – tudat alatt, a viselkedésé-be kódolva marad meg az átélt trauma, amelynek negatív hozadékai lehetnek a későbbi életére nézve is. „Livi és Kata példája tökéletesen bemutatja, mi történik akkor, ha egy ilyen sebet nem vagy rosszul kezelnek, és elfertőződik – véli Andrea. – A pszichológussal, barátokkal vagy épp anonim ismerősökkel való feltáró beszélgetések mellett nagyon jó szolgálatot tehet például a hipnózis, a kineziológia, a jóga, a reinkarnációs utazás vagy a család-állítás technikája is abban, hogy a gondolatok letisztuljanak, hogy a lélek valóban nyitottá váljon egy új kezdetre.

Ha valaki elég bátor ehhez, nagy segítség lehet, ha a testi-lelki fájdalmat, a kiszolgáltatottság érzését, az alá- és fölérendelt viszonyt biztonságos közegben éli meg. Például szituációs játékok, helyzetgyakorlatok, párkapcsolati vonatkozásban pedig akár a BDSM (úr-szolga viszony, mint E.L. James Ötven árnyalat trilógiájában) keretei között. Mert nincs, ami a bizalmat jobban építené annál, mint ha átadjuk magunkat valakinek, aki, ha mi nem akarjuk, nem bánt – márpedig ez a BDSM fő szabálya. Mindent összevetve, ami a legfontosabb: ha időben már eltávolodtunk a bántalmazástól, de lélekben képtelenek vagyunk, ki kell söpörni a szőnyeg alól, ami nem oda való, és szakemberekhez fordulni. Elvégre az erőszak nem olyan jó dolog, hogy egész hátralévő életünket kísérje a szele.”

Téma lett az erőszak

A családon belüli erőszak gyakori könyvtéma mostanában – szerencsére. Tudtad, hogy ezek az önvallomások is sokat segíthetnek az érintetteknek abban, hogy ne érezzék magukat egyedül a problémájukkal? Igen, más módszerének nyomán is találhatunk kiutat a bánatunkból. Ha érintett vagy, olvasd el Anoni Mara Bűn vagy bűnhődés című könyvét, amely vallomás a szerzőt ért traumáról és az azt követő, sikeres terápiáról, vagy Patricia Evanstől a Szavakkal vervét, melynek témája a lelki bántalmazás.

Az áldozatnak el kell jutnia odáig, hogy érezze, nem az ő szégyene, amit valaki más tett vele, és főként nem az ő hibája. Ez a felismerés sokat segít a múlt elengedésében!

Itt segítséget és sorstársakat találhatunk:

www.stop-ferfieroszak.hu,

www.patent.org.hu,

www.nokjoga.hu,

www.nane.hu

Fotó: Profimedia – Red Dot

Hasonlóan érdekes és szuper cikkeket olvashatsz a legújabb Maxima magazinban!


További cikkeink a témában

Kövess Facebook-on!
X