Nincs tele a naptárad, mégsem tudsz igazán pihenni. Ez az állapot egyre gyakoribb – és sokan észre sem veszik, hogy benne élnek.
A fáradtságot legtöbben az időhiánnyal azonosítják. Pedig egyre többen tapasztalják azt a különös állapotot, amikor látszólag nincs túl sok dolguk, mégis állandó kimerültséggel küzdenek. Ez a jelenség ritkán kerül szóba, pedig komoly hatással van a mentális és fizikai egészségre.
A „csendes túlterheltség” nem a feladatok mennyiségéből fakad, hanem az idegrendszer folyamatos készenléti állapotából. Az értesítések, az állandó online jelenlét, a háttérben futó elvárások és a megszakítások láthatatlan terhelést jelentenek. A szervezet nem kap valódi lezárást, így sosem tud teljesen regenerálódni.
Ebben az állapotban a test nem jelez drámai tünetekkel. Inkább finom jeleket küld: nehéz reggeli ébredés, koncentrációs zavar, motivációhiány, indokolatlan ingerlékenység. Sokan ilyenkor még jobban „ráfeszülnek” a hatékonyságra, ami tovább mélyíti a problémát.
A csendes túlterheltség egyik veszélye, hogy könnyen normalizáljuk. Hiszen nem égünk ki látványosan, nem omlunk össze – csak folyamatosan működünk egy alacsonyabb energiaszinten. Ez hosszú távon az örömérzet csökkenéséhez, érzelmi tompuláshoz és testi panaszokhoz vezethet.
A megoldás nem feltétlenül több pihenés, hanem más minőségű jelenlét. Az idegrendszernek nem csak szabadidőre, hanem valódi megszakításokra van szüksége. Ilyen lehet az értesítések tudatos csökkentése, az egymásra torlódó feladatok ritkítása, vagy akár az unalom visszaengedése a mindennapokba.
A regeneráció nem mindig látványos. Néha ott kezdődik, hogy megengeded magadnak: nem kell állandóan készen állnod.
 |
 |
 |
 |
 |