sportolj_hogy_gyogyulj

“Képtelen voltam irányítani a tetteimet” – vallja Laudon Viktória, 24 éves közgazdász

A csinos Vikiről senki nem gondolná, hogy egykor étkezési zavarokkal küzdött. Gyermekkora óta versenyszerűen röplabdázott, alig akad olyan sportág, amit ne próbált volna ki. Amíg az edzések mindennaposak voltak az életében, nem volt problémája az alakjával. Aztán féléves kihagyás következett. 

„Szép lassan felkúszott rám pár kiló, és egyre kevésbé tetszettem magamnak, amikor a tükörbe néztem. Soha nem voltam kövér, még csak „husi” sem, de akkoriban nem tudtam reálisan szemlélni önmagam. Fokozatosan jutottam el az anorexia és a bulimia közti állapotba. Alaposan megvizsgáltam, melyik étel mit tartalmaz, fejből tudtam, mennyi zsír és szénhidrát van bennük. Először csak néhány élelmiszert tekintettem bűnös ételnek, aztán egyre több és több került tiltólistára. Ha véletlenül mégis bűnbe estem, azonnal kiadtam magamból az ennivalót. Volt olyan időszak, amikor naponta többször is hányattam magam, máskor viszont hetekig nem éreztem rá késztetést. Ám amikor valami nem jött össze, vagy nem éreztem jól magam a bőrömben, már meg is volt a baj. Tanultam pszichológiát, így az első perctől kezdve tudtam, hogy nem egészséges, amit csinálok. Bár a józan eszem folyamatosan tiltakozott, képtelen voltam irányítani a tetteimet. A maximalizmusom is közrejátszott a betegség kialakulásában, mert nemcsak a tanulásban, a munkában vagy a sportban, hanem a saját testemmel kapcsolatban is tökéletességre törekedtem. A betegségem idején saját magammal versenyeztem, hiszen hiába tetszettem több fiúnak, nem érdekelt, hogy ők csinosnak látnak, csak az számított, hogy magamról mit gondolok.”

Győzött az aerobik

Viki végül úgy döntött, újra elkezd sportolni, hogy legyőzze az elfogyasztott kalóriák okozta lelkiismeret-furdalását.

„Elkezdtem aerobikra járni, ami azért volt jó, mert egyrészt lekötötte az időmet, hogy addig se az ételeken járjon az eszem, másrészt új ismeretségekkel és testi-lelki energiával is megajándékozott. Mindenkinek kell valami, ami kibillenti egy kóros állapotból, nekem az aerobik adta meg a kezdő lökést, hogy elmenjek pszichológushoz. Az étkezési zavar olyan, mintha egy sötét alagútban tévelyegne az ember, ahonnan nem lát kiutat. Ma már szerencsére olyan távolinak tűnik ez az időszak, mintha csak egy rossz álom lett volna. Azt még nem merném kijelenteni, hogy gyógyult vagyok. Sajnos a bulimiába bármikor vissza lehet esni, de törekszem arra, hogy egészségesen éljek. Szinte minden nap mozgok, letettem az aerobikedzői vizsgát is, és szeretnék majd órákat is tartani. Egyelőre ehhez gyűjtöm az önbizalmat.”

„A nehezebb utat kellett választanom” – így vall Sereg Márton, 25 éves szociológus arról, hogy hogyan változtatta meg az életét a sport.

„Amikor az ember abbahagyja a rendszeres sportolást, akkor derül ki igazán, mennyi lelki és fizikai pluszt jelent a mozgás” – mondja Márton, aki gyerekkora óta a sporttársak közt lelt társaságra. A kamaszkor küszöbén azonban már nem a tornatermet célozta meg, inkább szórakozni vágyott.

„17 évesen befelé fordulóbb lettem. Erős testalkatú voltam, és ez ekkor kezdett igazán zavarni. Csatlakoztam egy menőnek vélt társasághoz. Nem akartam, hogy kinézzenek maguk közül, ezért én is velük füveztem. Először nagyon jó élményeket adott a drog, de később átvette tőlem az irányítást. Később, ha bármi problémám volt, a kábítószerhez nyúltam segítségért, ami pszichésen szép lassan lerombolt. Rájöttem, a nehezebbik utat kell választanom ahhoz, hogy kikecmeregjek a függőségből. Tisztában voltam vele, hogy olyan új dolgot kell találnom, ami elég energiát ad ahhoz, hogy problémák esetén ne a füves cigihez nyúljak először.”

Győzött a kondizás

„Eszembe jutott a rendszeres sportolás időszaka, amikor nem cigiztem és nem jártam rossz társaságba. Nagy motivációt adott az is, hogy szerettem volna változtatni a testemen, ezért újra elkezdtem sportolni. Rendszeresen lejártam egy közeli edzőterembe. Szép lassan átalakult minden: már nem a drog uralkodott rajtam, hanem én uralkodtam a testem felett.”

Márton saját erejéből vetett véget a függőségnek, de néhány hónappal később újabb betegséggel kellett szembenéznie.

„Pszichózis-szerű betegségem volt, nem működött a realitásérzékem. Megállapították, hogy bizonyos agyi területek túlműködése okozza mindezt, ami valószínűleg az intenzív drogozás következménye. Az orvosok női nemi hormonokat tartalmazó gyógyszert írtak fel, ennek hatására 125 kilóra híztam. Újra az edzést hívtam segítségül. Intenzíven belevetettem magam a konditermi életbe, ahol valódi barátokra leltem, és ami a legfontosabb: elkezdtem magam jól érezni a bőrömben. Sikerült lefogynom 92 kilóra. Az életem hullámvasútján a sportnak köszönhetően egyre kisebbek a völgyek, de sajnos hajlamos vagyok arra, hogy amikor minden rendben megy, hanyagoljam az edzéseket. Pedig a rendszeres sportolás mindarra jó, amire egy határozatlan, labilis embernek szüksége van. Gyógyszerek helyett mindenkinek a sportterápiát írnám fel, mert a mozgás megnyugtat és rendszert visz az életbe, ráadásul a befektetett munkának előbb-utóbb érzékelhető eredménye lesz.”

Ha szeretnéd megismerni más emberek történetét is, akiknek megváltoztatta az életét a sport, lapozd fel a Wellness magazin júliusi számát!