Anyuval beszélgetni jó. Mindig jó. Persze, néha ő is észreveszi magát, és nevet, hogy úristen, már megint percek óta egy hordószónokot is megszégyenítő elszántsággal csak azt mondja egyfolytában nekem, hogy mire is vigyázzak, és mit ne csináljak, meg bizonyos dolgokba ne ugorjak bele úgy, ahogy néha szoktam, egyik percről a másikra eldöntve, fenekestül felforgatva az […]
Anyuval beszélgetni jó. Mindig jó. Persze, néha ő is észreveszi magát, és nevet, hogy úristen, már megint percek óta egy hordószónokot is megszégyenítő elszántsággal csak azt mondja egyfolytában nekem, hogy mire is vigyázzak, és mit ne csináljak, meg bizonyos dolgokba ne ugorjak bele úgy, ahogy néha szoktam, egyik percről a másikra eldöntve, fenekestül felforgatva az életemet, de ez akkor is a világ egyik legjobb dolga. Már hogy beszélgetni és könnyesre nevetni magamat – vele. Persze, olykor rászólok anyura, hogy már szétáztam a fürdőkádban, amíg csacsogunk, nála pedig olykor odaég az étel, vagy szegény kutyák nyüszítenek a vacsorájuk után, de a fürdővíz is gyakran kifolyik a kádból, amíg mi cseverészünk. De hát azért az anyukám, hogy gyakran beszélgessek vele, bár ez így leírva azért elég furán hangzik, olyan, mintha valami kötelezvényt kaptam volna erre, felső utasításra, miközben ez egy belső kényszer.
Te gyakran beszélgetsz az anyukáddal? Mert ez igen fontos, több okból is. Szóval, beszélgess sokat az anyukáddal, de az a legfontosabb, hogy szeresd, tudjatok sokat nevetni egymással, egymáson, meg persze egymásért. A fürdővizet pedig néhány mozdulattal feltörölheted!
 |
 |
 |
 |
 |