A minap azt mondta az egyik ismerősöm, akit némi jövőbelátó képességgel áldott meg az ég, hogy néha irdatlanul fáradt tud lenni az őt felkereső emberektől, mert a falra hányt borsó esete az övé. Hosszú évek óta jönnek hozzá a kuncsaftok, és mind csak azt szeretnék tudni, mi vár rájuk egy-két vagy öt-tíz év múlva, csak […]
A minap azt mondta az egyik ismerősöm, akit némi jövőbelátó képességgel áldott meg az ég, hogy néha irdatlanul fáradt tud lenni az őt felkereső emberektől, mert a falra hányt borsó esete az övé. Hosszú évek óta jönnek hozzá a kuncsaftok, és mind csak azt szeretnék tudni, mi vár rájuk egy-két vagy öt-tíz év múlva, csak a jövőt kutatják. És a „páciensek” nem dolgozzák fel életük történéseit, hosszú esztendőkön át rágódnak az egykor fájdalmasan hangzó félmondatokon, helyzeteken és egyszerűen nem élik meg a mát. Még mindig azon vannak kiakadva, hogy anno miért nem működött az a kapcsolat, miért nem úgy történt az a bizonyos dolog és csak arra vágynak, hogy utolérje őket a nagy szerelem, pénz, pompa, csillogás. Csak éppen nem tesznek semmit ezért, nem lépnek se jobbra, se balra, és hát sok mindent megélnek, csak a jelent nem.
Te megéled a jelent? Tudod, hogy mit szeretnél elérni, ismered a saját vágyaidat, és teszel is ezért? Fogj egy darab papírt, és rajzold le, hogyan is szeretnél élni tíz év múlva. Az összeállítás kiötlése és kivitelezése után egy este én is rajzolni kezdtem, pedig el kell árulnom neked: totál kézügyetlen vagyok, még vonalzó mellett sem tudok egyenes vonalat húzni. De érdekes felismerés volt az ákombákomjaimat látva, hogy most is ugyanarra vágyom, mint amit két éve egy tréningen papírra vetettem. Persze, az eltelt két esztendőben már haladtam a céljaimhoz vezető úton, persze azért helyenként egy-két mellékvágány is befutott időközben, viszont a jó az, hogy ezzel a kis rajzolgatással újra tudatosítottam magamban a vágyaimat. Szóval, zárd le a múltat, élj a mában és legyél tisztában a vágyaiddal! Jó festegetést, rajzolgatást neked!
 |
 |
 |
 |
 |