Önbizalom és harmónia a kézírásban

A világ olyan, mint egy tükör – mondta Toncsi néni hetedikben –, ahogy belenézel, úgy néz vissza rád. Sokszor rá kellett jönnöm, hogy igaza volt: és ha valami nem úgy ment, ahogy szerettem volna az életemben, a körülmények, vagy mások hibáztatása után a megoldást mindig a belső rendrakás hozta meg.

Lássuk, mit mesél a kézírás az önmagaddal való viszonyodról!

Önbizalom

Az „m” az emberi kapcsolatok betűje. Sok egyéb mondandója mellett megmutatja, hogyan értékeled önmagad, hol szerepelsz saját belső ranglistádon másokhoz képest. A kézírásban az a csodálatos, hogy őszintén feltárja azokat a dolgokat, amiknek akár nem is vagy tudatában: ezért okoz időnként jókora meglepetéseket.

Az „m” betűnek három szára van, amik akkor is látszanak, ha szabályosan írod őket, de akkor is, ha fordítva, azaz „u”-hoz hasonlatosan. Az első szár jelképezi az „én”-t, tehát a kézírás létrehozóját. A második a „te”, azaz a hozzád legközelebb álló személy – ez felnőtteknél legtöbbször a párjuk. A harmadik az „ők” szára, vagyis az emberek általában.

Egészséges önbizalom esetén az első szár kb. 1 mm-rel magasabb a többinél, de legalábbis akkora, mint a második és a harmadik. Ha kedved van utánanézni, fontos, hogy minél több betűt vizsgálj meg, és csak ezután vond le a következtetést, hiszen egy jel önmagában semmire sem bizonyíték.

Gyakori, hogy az első szár magassága ingadozó: időnként szépen kihúzzák magukat, máskor alig látszanak. Akárcsak a magabiztosságod: egyik nap teljesen tisztában vagy értékeiddel, másnap alig tudod összekaparni utolsó önbizalom-morzsáidat.  Ha az első szár sokszor kisebb, mint a második, harmadik, akkor önbizalmad megerősítést igényel. Ahhoz, hogy tehetségedet, adottságaidat valóban ki tudd bontakoztatni, meg kell tanulnod hinned önmagadban!

Harmónia

Figyeld meg az „ó” betűidet! Az ékezetek szintén több jelentéssel bírnak, de a belső harmónia szempontjából az a lényeges, milyen távolságban vannak a kerek betűtesttől. Ha több helyen azt látod, hogy belehatolnak az „o” kerek részébe, nem állnak külön tőle, hajlamos vagy saját magadat hibáztatni ok nélkül.

Tehát úgy szurkálod saját magad, ahogy a hegyes ékezet teszi azt az „o” betű puha, védtelen testével. Feleslegesen gyötröd magad: ennek persze sok minden húzódhat a hátterében, aminek érdemes utánajárni, hogy megértve viselkedésed, összebarátkozhass saját magaddal.

Hasonló jelenség figyelhető meg a „z” betűben. Ha gyakran húzod át, szintén saját boldogságod útjában állsz. Mindez nem azt jelenti, hogy végképp el kell ásnod magad, hanem azt, hogy felismerve, tudatosítva belső működésed, utánajárhatsz a miérteknek: így a megszokott járatból, viselkedési mintákból kilépve felszabadulhatsz, teljesebbé, kiegyensúlyozottabbá válhatsz.

A harmónia kulcsa az önismeret: kézírásod segítségével jobban megértheted, elfogadhatod lényedet, és ha szükségét érzed, változtathatsz rajta. Ahogy Weöres Sándor írja: „Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.”