Terror a szerelemben

Mobbingról (vagyis pszichoterrorról) általában munkahelyi vonatkozásban szoktunk beszélni, mégpedig abban az esetben, amikor a kollégák szavakkal bántalmaznak egy társukat, leépítve ezzel az „áldozat” önbecsülését, kreativitását, lelkesedését. Ilyenkor az erőviszonyok egyensúlyának helyreállításához rendszerint külső (vezetői) segítségre van szükség.A mobbing mechanizmusa a párkapcsolaton belül is hasonló, azzal a különbséggel, hogy míg a munkahelyen többen fognak össze az áldozat ellen, addig a kapcsolatban a feleknek egyenlő az esélyük és a felelősségük a helyzet kialakulásában, és annak rendezésében is. Ebben a kétemberes játékban nem lehet egyértelműen szétválasztani, ki a hibás és ki az ártatlan, hiszen másodlagosan az is felelőssé tehető, aki nem lép fel határozottan a verbális erőszak ellen. Sajnos a szóbeli bántalmazás sok esetben akár tettlegességig is fajulhat.

Felborult egyensúly

De hol húzódik a határ a rossz kommunikáció és a verbális bántalmazás között? A legfontosabb különbség, hogy mobbingoláskor a bántalmazó folyamatosan és szándékosan bántja partnerét, azzal a céllal, hogy a másikat teljesen az uralma alá vonja, valamint hogy saját nagyságát és erejét – amely valójában végtelen gyengeséget takar – a másik lekicsinylésével demonstrálja. A felborult egyensúlyi viszonyok egészségtelen, romboló hatású párkapcsolathoz vezetnek, ami egyik félnek sem jó. Bár a hatalom fitogtatása, a másikon való uralkodás vágya általában a férfiakra jellemző, az is előfordulhat, hogy egy nő áll az elnyomó szerepében.

Az áldozat természetrajza

Felvetődhet a kérdés, hogyan fér össze a szerelmi kapcsolat a lelki terrorral, és miért tűri el valaki a folyamatos megaláztatást? Az áldozattá válás útjára nem is olyan nehéz rátévedni. Egy kapcsolat elején még idealizáljuk a másikat, sokkal elnézőbbek és engedékenyebbek vagyunk vele szemben, és könnyen előfordulhat, hogy túlzott kompromisszumkészségünk a másikban azt az érzetet kelti, hogy bármit megtehet velünk.
A rosszat is meg lehet szokni, ám komoly következményekkel kell annak számolnia, aki eltűri a mobbingot. A manipuláció csapdához vezet, az áldozat magában kezd el kételkedni, a hibát önmagában, és nem a másikban kezdi keresni. Az egyre szaporodó és élesebb megjegyzések miatt önbizalma meginog, majd leépül. Folyamatos stresszben él, hiszen sosem tudhatja, mikor éri újabb megaláztatás. Egyre görcsösebbé válik, emiatt több dolgot ront el, idővel pedig képtelen lesz megállni a saját lábán. Bár egyre kényelmetlenebbül érzi magát a kapcsolatban, ezzel párhuzamosan a másiktól való függősége folyamatosan nő, hiszen ő maga is elhiszi: önmagában semmit sem ér. Az érintett ilyenkor már aligha éli a saját életét, minden gondolata a párjának való megfelelés körül forog, személyes szabadságának, önálló akaratának nagy részét elveszíti, pozitív jövőképe eltűnik, és a függőség bénultságában sodródik az eseményekkel.

A gonosz másik arca

Ne gondoljuk, hogy a bántalmazó folyton a „rossz” szerepében tetszeleg. A feszültebb időszakokat gyakran követik olyan szakaszok, amikor az elnyomó fél hirtelen „megjavul”, kedves lesz, ajándékokat vesz párjának, szeretettel fordul hozzá, megosztja vele problémáit. Hiszen ő is érzi: néha kompenzálnia kell azt a sok rosszat, amit párja ellen elkövet. Ezek az átmeneti javulások oda vezetnek, hogy az áldozat hinni kezd abban, hogy párja megváltozik, állandó reménykedésben él, körömszakadtáig ragaszkodik a jó pillanatokhoz. Azt hiszi, ha folyamatosan képes lesz a párja kedvére tenni, a szép percek a végtelenségig elnyújthatóak lesznek. Ez azonban a probléma valódi feltárásának és megoldásának hiányában nem következik be, és az áldozat hosszú éveken át ringatózhat a hamis illúziók tengerén.
Léteznek olyan elmérgesedett kapcsolatok is, amikor az áldozat helyzete tarthatatlanná válik, hiszen már fizikai veszélynek van kitéve. Ilyenkor a saját érdekében minél előbb meg kell szabadulnia a bántalmazójától. Sajnos az érintett élete ezáltal még nincs megoldva, hiszen ha lelkében nem történik valódi változás, könnyen beleragadhat az áldozat szerepébe, és újból hasonló típusú kapcsolatot vonzhat be az életébe. A sebek begyógyulásáig hosszú az út, és sok időnek kell eltelnie, míg visszaszerzi önbizalmát, és újra hinni tud a szerelemben.

Védd magad!
6 tanács, ami segíthet:

1. Ha most felismerted, hogy kapcsolatodban mobbingnak vagy kitéve, itt az ideje, hogy határozott lépést tegyél a változás felé! Ha szembe mersz nézni a helyzeteddel, és belátod, nem normális, ha állandó bántalmazásnak vagy kitéve, máris felismerted, hogy a probléma oka valójában nem te vagy! Fel kell mérned, van-e benned annyi erő és bátorság, hogy leszámolj a mobbinggal. Ha a párod is hajlandó változni, és megtalálja helyét új szerepében, akkor sok türelemmel, szeretettel, esetleg szakértő bevonásával (párterápia) megtanítható az erőszakmentes kommunikációra.
2. A következő fontos lépés, hogy próbálj meg „érzelmi immunrendszert” kiépíteni magadnak, vagyis meg kell tanulnod párod rossz hangulatait, csipkelődéseit, kritikáit leválasztani a saját személyiségedről, és érzelmileg távol maradni a dühétől. Ne feledd: a haragnak nem oka, hanem csak elszenvedője vagy!

Árulkodó szavak
A lelki sanyargatásnak léteznek olyan formái is – a burkoltan bántó jelleg miatt –, amikor az áldozat nincs tudatában annak, mit művelnek vele. Ilyen a viccbe ágyazott sértés, a problémák elbagatellizálása, a titkolózás, a másik véleményének figyelmen kívül hagyása, és ide tartoznak az ügyesen csomagolt, kétértelmű megjegyzések is. Az olyan gyakran hallott mondatok, mint: „te ezt úgysem tudod megcsinálni”, vagy „semmire nem vagy jó”, „itt én parancsolok”, „ostoba vagy, nem tudod, miket beszélsz”, jellemzően elhangoznak a mobbinggal terhelt kapcsolatokban.

Ha szeretnéd megtudni, hogy mit tehetsz még a párkapcsolatodban lévő pszichoterror ellen, lapozd fel a Wellness magazin januári számát.